A görögök demokráciája

„A »balközép« politika jó ideje megszűnt Európában, legkésőbb Gerhard Schröder és Tony Blair tündöklése idején. Nem mondhatnak érdemben mást a »mérsékelt« baloldali pártok, mint jobboldali riválisaik, ha nem kívánnak tébolyodottként feltűnni. Eközben erősödnek a rovásukra a megszorításellenes, »szélsőbalos« pártok.

Az elégedetlenség az egyre kevésbé megkülönböztethető hagyományos pártokkal szemben régóta és folyamatosan nő, nem csak itthon. A konok nép, úgy tűnik, annyira megszokta a saját uralmát, hogy makacsul választani akar, méghozzá különböző lehetőségek közül. És a »szélsőbalosokon« kívül van még egy további opció is: a valóban és élesen Európa-ellenes, idegengyűlölő új szélsőjobb meglehetősen figyelemreméltó sikerekkel.

A Sziriza is egy ilyen, aránylag aprócska, viszont meglehetősen taszító formációval kötött koalíciót, és általában is mutatkoznak a jelei politikájukban egy nacionalista félfordulatnak, amely a szociális Európa vízióját felcserélné az Európa-ellenességre. Az sem volna szerencsés, ha akadna olyan birodalomépítő agresszió, mondjuk, Putyiné, amelyet támogatnának. Mégis: nagyon nem érdekünk, hogy akár Schäuble pénzügyminiszter és kollégái értetlenségén, akár saját ostobaságukon, amely láthatóan kísérti őket, elbukjanak.”