Dermesztő jelenet: egy muszlim diáklány pofon vágta és halálosan megfenyegette az iskolája egyik tanárát
Az eset azt mutatja, hogy a francia iskolarendszer továbbra sem tud mit kezdeni a muszlim bevándorlókkal – írja az European Conservative.
Ezt az ocsmányságot én nem akarom a muszlimok orra alá dörgölni. Nem akarok Charlie lenni számukra.
„Egyszerűen azért nem érzem magam Charlie-nak, mert ezzel a lappal még a gyász és ijedtség közepette sem tudok azonosulni. Egyáltalán nem botránkoztatnak meg a karikatúrák, csak borzasztóan távol áll tőlem, amit a lap képvisel, és az is, ahogyan képviseli. A világ most azt várja tőlem, hogy Charlie legyek, mert most minden és mindenki Charlie, jól odadörgöljük a radikális muszlimok orra alá, mert most az a lényeg, hogy lássák, akármilyen büdös és gusztustalan is ez a dolog, ez mi vagyunk, mi, Charlie, akiket hagyjanak békén. Értem, és látom is ebben a rációt. Megvédjük a szabadságunkat, azonosulunk az áldozattal. Ebben az értelemben akkor én is Charlie vagyok. De ezt így nem mondom, mert rossz üzenetet közvetít. Ha a derék muszlim nők ki merték írni, hogy NotInMyName, akkor én is kiírom ide: NotInMyName. (...)
Ezt az ocsmányságot én nem akarom a muszlimok orra alá dörgölni. Nem akarok Charlie lenni számukra. Íszá követőjeként sem a gyilkolással, sem az öncélú, bántó provokálással nem azonosulhatok. Íszá – az Isten testet öltött, meghalt és feltámadt Fia –, szereti az európaiakat is és a muszlimokat is, és azt akarja, hogy az evangéliumba vetett hit által örök életük legyen.
Jézus nem muszlim terrorista, és nem is Charlie. Jézushoz képest Charlie és a kalasnyikovos urak végső soron egy oldalon állnak: vele szemben. Azzal szemben, aki az ellenség szeretetére tanított, és maga is imádkozott hóhéraiért. Szóval nem, még az együttérzés órájában sem vagyok a muszlim világnak Charlie. Inkább azzal azonosulok, aki Charliért van, meg a muszlimokért, meg a tragikusan elveszett, gyilkológéppé aljasult terroristákért. Egyébként meg Isten legyen irgalmas mindannyiunkhoz.”