Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Ezt az ocsmányságot én nem akarom a muszlimok orra alá dörgölni. Nem akarok Charlie lenni számukra.
„Egyszerűen azért nem érzem magam Charlie-nak, mert ezzel a lappal még a gyász és ijedtség közepette sem tudok azonosulni. Egyáltalán nem botránkoztatnak meg a karikatúrák, csak borzasztóan távol áll tőlem, amit a lap képvisel, és az is, ahogyan képviseli. A világ most azt várja tőlem, hogy Charlie legyek, mert most minden és mindenki Charlie, jól odadörgöljük a radikális muszlimok orra alá, mert most az a lényeg, hogy lássák, akármilyen büdös és gusztustalan is ez a dolog, ez mi vagyunk, mi, Charlie, akiket hagyjanak békén. Értem, és látom is ebben a rációt. Megvédjük a szabadságunkat, azonosulunk az áldozattal. Ebben az értelemben akkor én is Charlie vagyok. De ezt így nem mondom, mert rossz üzenetet közvetít. Ha a derék muszlim nők ki merték írni, hogy NotInMyName, akkor én is kiírom ide: NotInMyName. (...)
Ezt az ocsmányságot én nem akarom a muszlimok orra alá dörgölni. Nem akarok Charlie lenni számukra. Íszá követőjeként sem a gyilkolással, sem az öncélú, bántó provokálással nem azonosulhatok. Íszá – az Isten testet öltött, meghalt és feltámadt Fia –, szereti az európaiakat is és a muszlimokat is, és azt akarja, hogy az evangéliumba vetett hit által örök életük legyen.
Jézus nem muszlim terrorista, és nem is Charlie. Jézushoz képest Charlie és a kalasnyikovos urak végső soron egy oldalon állnak: vele szemben. Azzal szemben, aki az ellenség szeretetére tanított, és maga is imádkozott hóhéraiért. Szóval nem, még az együttérzés órájában sem vagyok a muszlim világnak Charlie. Inkább azzal azonosulok, aki Charliért van, meg a muszlimokért, meg a tragikusan elveszett, gyilkológéppé aljasult terroristákért. Egyébként meg Isten legyen irgalmas mindannyiunkhoz.”