Szenzációs párbeszéd zajlott le Trump és Zelenszkij között (VIDEÓ)
A republikánus elnökjelölt ezúttal sem hazudtolta meg magát.
Robin Williams, Sarah Silverman és Ricky Gervais is sütött már el nemi erőszakos viccet, hazánkban azonban úgy tűnik, ugyanezért meghurcolás jár. Felmerül az égető kérdés – ahogy a párizsi katasztrófa után –: kell-e határt szabni a szólásszabadságnak?
Nagy port kavart az elmúlt hetekben Maksa Zoltán szilveszteri nemi erőszakos poénja. A felháborodás napok alatt végigszántotta a médiumokat – a hvg.hu-tól a 444-ig mindenki tahózza és felkoncoltatná a veterán humorgyárost.
Az esetet követően még a Nőkért Egyesület is kiadott közleményt, hogy feljelentik a Maksát a Médiahatóságnál: „a szexuális erőszak súlyos bűncselekmény, melynek bagatellizálása sérti a közerkölcsöt és káros mintát szolgáltat a gyermek- és fiatalkorú nézők számára. (…) Tovább súlyosbítja az esetet, egyrészt, az, hogy általunk kifogásolt »humor« nem a szexuális erőszakot célozza általában, hanem egy konkrét esetet, melynek konkrét áldozata volt.”
Az érvelés szerint tehát valós dolgokon nem, csak fiktív megtörtént dolgokon lehetne viccelni? Elfogadhatóbb lenne-e a poén, ha nem a jogi- kar, hanem például a bölcsészkar előtt várnák a nők megerőszakolásukat?
Elsősorban nem Maksa Zoltán, hanem a viccek védelmében szólnánk pár szót. Lehet szeretni, lehet utálni a direkt blőd poénokat felolvasó Maksát. Lehet a szilveszterkor menetrendszerűen felbukkanó, avítt bajszos figura láttán távirányítót ragadni. Mindenkinek szíve joga tetszikelni, illetve nem tetszikelni a humorista marhaságait. Ez ízlés dolga – ne szóljunk bele.
Tegyük félre egy pillanatra álszentségünket. Ki ne nevetett már etióp, zsidó, szőke nős vagy éppen afroamerikaiakról szóló viccen? A legtöbb, és sokszor bizony a legjobb viccek éppen a legsértőbbek, legszívbemarkolóbbak, aminek az az egyszerű oka, hogy ez a dolguk. Az emberi psziché vagy közösség által feldolgozhatatlan, traumatikus eseményeket, tényekkel járó feszültségeket sokszor éppen a viccek tudják igazán jól feloldani. A Párizsban történt események után, számos – egyébként a Charlie Hebdoval szimpatizáló – olyan karikatúra jelent meg, amely éppen magát a terrort figurázza ki. Tulajdonképpen ezek is segítik az események feldolgozását.
Lehet-e meghatározni, hogy mivel szabad, illetve nem szabad viccelni? Irtsunk-e minden olyan viccet, amely valakit vagy valamilyen csoportot sérthet? Maradnánk-e így egyáltalán jó viccek?
Maksa Zoltánnak most a fejét venni kívánó – feltehetően a nyugati médiában is tájékozott – újságírók talán már maguk is sokszor röhögtek a most következő ismert amerikai és brit humoristák –sokszor igencsak húsba markoló – poénjain. Most ismert nyugati stand-uposok nemi erőszakos vicceikből gyűjtöttünk egy csokorral, hogy legyen honnan szemezgetni, ha itthon végképp nem maradna kit örök kárhozatra ítélni.