Érdemes megmenteni a nyugati civilizációt?

„A történelem során rengeteg olyan időszak volt, amelyekben a nyugatot ért támadások kérdésessé tették fennmaradásának esélyeit, ennek ellenére a nyugati kultúra legnagyobb eredményei is mindig ezekben a kaotikus időszakokban fejlődtek ki. A szerző Roger Bacon munkásságát emeli ki, aki IV. Kelemen pápa megbízásából, a kereszténységet fenyegető veszélyek árnyékában egy olyan életművet állított össze, amely megalapozta az angolszász empirizmust, illetve geográfiai, matematikai, fénytani és egyéb tudományos területeken is fontos megállapításokat tett.

Kortársa, Simon de Montfort ugyanebben az időszakban hívta össze az első olyan országos tanácskozást, amelybe már a közrendűeket is belevonták, így alapozva meg a parlamentáris demokrácia fejlődésének útját. A sajtószabadság pedig a 17. század polgárháborújának eredménye.

A szerző szerint ezek a példák azt bizonyítják, hogy a nyugati civilizáció rugalmassága és zsenialitása akkor mutatkozik meg legerősebben, mikor a legtöbb belső és külső fenyegetés éri. Ezen okok miatt nem kell kétségbe esnünk korunk művészeinek hasztalansága láttán, illetve nem szabad, hogy a politikai gyengeségek és a tehetetlenség elkedvetlenítsenek bennünket.

Az Egyesült Államok sajátos regenerációs képességgel rendelkezik, csakúgy, mint Nagy-Britannia − minden negatív kritika ellenére, amelyet Dougles Murray, Nick Cohen és mások fogalmaztak meg. »Nyugodtan hagyjuk, hogy a nyugat ellenségei tevékenykedjenek, hamarosan az oroszlán úgyis újra üvölteni, a sas pedig szárnyalni fog« − zárja írását Daniel Johnson.”