„Nem tudok és nem is szeretnék már pátosszal írni, valószínűleg nem is kell. Szorítkozzunk tehát a legfőbb változásokra, amik Szepsyéknél az elmúlt években végbementek: (1) Tállya képbe került a látómezőben, - a sok történelmileg kiemelt területnek és az andezitnek hála Szepsyék immár a Hasznos, Bányász és Sasalja-dűlőkből is készítenek szelekciókat. (2) Dűlőszelektált aszúk megjelenésére még egy nyári interjú közben tett utalást a borász; hamarosan tehát könnyen lehet, hogy aszúban is lehetőség nyílik a termőhelyek összehasonlítására. (3) Hűtött acéltartályok használata száraz borokban már régóta tervben volt a pincénél, de csak a 13-as tételek erjesztésénél ment át a gyakorlatba. Ez pedig érzésem szerint a legfontosabb változás, mely a leginkább átírja a megszokott képletet. Óriási a stílusbeli változás az alábbi 13-as Szent Tamásnál: egy modernebb, kortársabb, tisztább végeredménnyel!
Maga Szepsy István és nagyon sok fogyasztó tud a tényről, hogy száraz Szepsy borokban (főleg a korral) nem kívánatos illatjegyek jelentek meg, melyek kénvegyületeket, gumisságot idéznek (a borász egyszerűen „büdiként” emlegeti a jelenséget, mely hol felbukkan, hol eltűnik idővel a pohárból, palackból). Az itt kóstolt 13-as borban semmi nyoma ennek. Örömteli, hogy egy elismert borász szembenéz problémás helyzetekkel és megoldást keres! Ez a fajta kritikára nyitott szemlélet, a fejlődésre való törekvés szintén egyfajta nagyságot jelent, s még tovább erősíti a birtok kiérdemelt csillagát.
Ezeken túlmenően a Szepsy boroknál az új tokaji palackba zömmel üvegdugó fog kerülni. Az éves palackszám 70-80 ezer palackot céloz meg a birtokon; a száraz sor ugyanis egyre bővül (a 12-es évből dűlős borok egyáltalán nem kerültek forgalomba). A 13-as boroknál áremelkedésre lehet számítani. Röviden ennyi.”