„A Gulyás Gergely által kifejezetten említett másik kérdés, a közterület tartós elfoglalása, és ezzel kapcsolatban a gyülekezések felső határidőhöz kötése, már vitatható. Annak ellenére is, hogy 2008-ban az AB is úgy foglalt állást, hogy „nem minősül gyülekezésnek a közterület korlátlan idejű igénybevétele”. Azon túl, hogy a Kossuth tér 2006-os elfoglalása idején nem hallottunk arról, hogy ezzel a Fidesznek bármi baja lett volna, ez a probléma alkotmányosan is nagyon kényes. Mert igaz az, hogy a közterület nem sajátítható ki, de ha valaki egy közügyhöz szerez annyi támogatót, hogy akár évekig bírnak demonstrálni érte, akkor az egy fontos kérdés. Vagy Gulyás Gergely tényleg jónak tartaná, ha majd a Fidesz bukása után Vona Gábor elkezdené bebörtönözni a barátait, és a törvény úgy szólna, hogy ez ellen egy hétig tüntethet békésen közterületen, aztán mehet haza kussolni? Vagy egy hónap elég lesz? Vagy egy év?
A szabályozás számtalan hiányossága ellenére az elmúlt húsz év során talán soha nem volt politikailag alkalmatlanabb időpont erre 2006 vége kivételével. Azt Gulyás Gergely is elismeri, hogy a rendőrség jól végzi a dolgát ezen a területen, egy-két kivételtől eltekintve maguk a tüntetők is elégedettek szoktak lenni a tüntetéseken végzett rendőri munkával. Nincs kényszerítő ok ezen igazán fontos terület újraszabályozására, a politikai feltételek pedig alkalmatlanabbak nem is lehetnének. A rendszerváltás óta a leggyakoribb tüntetések korát éljük. A tüntetők a módosítási szándék időzítését nem tudják másként értékelni, mint aminek célja az ellenzék hangjának lehalkítása. És éppen ez lesz olaj a tűzre. Lesz még egy dolog, ami ellen lehet majd tüntetni, és lesz még egy téma, ami a Fidesz illiberalizmusát jelképezi számukra.”