A liberalizmus, mint módszer

Az a helyzet, hogy ha valaki »a liberalizmus« káros/haszontalan voltáról ír általában (azaz: mindenféle-bármiféle gazdasági és társadalmi közegben), az bizony módszertani hibát vét: nem elég alapos, nem veszi tekintetbe az adott, konkrét társadalmak belső szokásrendszerét. És persze: módszertani hibát vétettek és vétenek azok a gazdasági szakértők is, akik szintén a konkrét társadalom specialitásaira való tekintet nélkül húzták-húzzák elő a neoliberális gazdaság-rendbetételi módszereket.

Ugyanis: a liberalizmus csak azokban a társadalmakban (és az azokban működő gazdaságokban) működik jól, amelyeket nagyfokú polgárosodás és polgári autonómia-alkalmasság jellemez. Ilyenek az északnyugat-európai és észak-amerikai társadalmak, illetve a világ »angolszász eredetű« országai: Ausztrália, Új-Zéland, valamint néhány, a saját – általában konfuciánus – hagyományait az európai-amerikai modernitással és a demokráciával sikeresen és célszerűen kombináló ázsiai társadalom.

Ezért ahhoz, hogy a permanensen gazdasági problémákkal küzdő gazdaságok valóban »megmenthetők« legyenek, előbb az érintett társadalmakkal kell valamit kezdeni: a puszta gazdasági liberalizálás semmit sem fog érni mentalitás-formálás és az egész társadalom intézményrendszerét és kapcsolati struktúráit érintő reformok nélkül. A »csak a gazdaságra« koncentráló, ám az adott nép társadalmi stratégiáit tekintetbe nem vevő »vadneoliberális« programok ahhoz hasonlítanak, mint amikor valaki egy felhőkarcolót akar mocsárra építeni: ha nem szilárdítja meg előzetesen az altalajt, akkor kárba vész az acél és a beton… Ha nem kezdünk valamit az érintett társadalom tudati struktúráival és évszázadok alatt kialakult viselkedésmintáival, akkor oda jutunk, hogy a liberális programot felőrli az azzal ellentétes mentalitás – és aztán lehet mantrázni, hogy »A liberalizmus káros!« és hogy »Jöjjön az unortodoxia – vagy a Syriza!«

És adott esetben még az sem elég a gazdasági liberalizmus jó működéséhez, ha egy társadalom polgárosult: mert éppen a liberalizmus »liberális mivolta«, megengedő és sok mindent az állampolgárok és üzletemberek ésszerű belátására bízó attitűdje miatt egy ideig vissza lehet élni ezzel a megengedő és nem mindent államhatalmilag kontrollal alatt tartani akaró attitűdjével.”