Blaszfémiához való jog?

„A Charlie Hebdo-ról még egy hete naivan azt gondoltam, úgy látszik, valakik képtelenek megérteni, hogy Mohamed nem magánszemély. Mohamed maga az iszlám. De tévedtem. Komoly tudatosságról van itt szó, meg is van hozzá az új ideológia: a blaszfémiához való jog. Egészen pontosan, ebben az esetben az iszlám Istenének és hitének, magyarán az iszlámnak, mint olyannak a nyilvános gyalázásához való jog. Valamint, miután az istenkáromlás nincs körülhatárolva, mindenféle vallás gyalázásához való jog. Hogy ez a jog mivel van megalapozva, azt nem tudni. Inkább a blaszfémia van megalapozva a jogra hivatkozással. A jogszerűség, mint végső instancia. Ismerjük. Úgy látszik, egyesek szerint az európai identitás valóban nagy bajban van, s épp itt az ideje valamiféle önerősítő kúrának. Megtalálták.

Ez az új identitás és öntudat a Charile Hebdo által képviselt szemlélet szerint.  Nyilván nem tudják, mit jelent a blaszfémia. Vagy ha tudják is, nem érzik, s főleg nem érzik át. Ehhez ugyanis szükség lenne a másságba, a másik belső világába való belehelyezkedés képességére.  Természetesen, a blaszfémiához való jog ideája a nyitottság, a tolerancia, a szabadság, az emberi jogok értékeinek védelmét szolgálja. Csak így tovább. (...)

Ám az itt kifejtett vélemény szerint ez tévedés, a vallások nem képviselnek olyan kultúrákat, amelyek társadalmi szintű jelenlétre tarthatnának ma igényt, s amelyeknek valamiféle vélt egyenlőség jegyében kijárna az egyenlő tisztelet. Továbbá, nem csak nem jár tisztelet a vallásoknak, hanem a vallások a tartalmi kérdéseket illetően, valamint történelmi szerepüket illetően is egyenlőek, minek következtében teljességgel irreleváns az európai vallástörténeti/kultúrtörténeti múlt: a keresztyénség, a zsidó vallás, az iszlám, stb. egy megítélés alá esik. Egyik sem kívánatos. A blaszfémiához való jog ennek a nézetnek az ideológiai támasza. (...)

Ennyire reflektálatlanul középkorias szemlélettel már régen találkoztam. Ez tényleg új. Fordított teokrácia. Úgy látszik, egyesek mindent megtesznek azért, hogy a liberalizmus egyébként szép eszméje szép csendesen felszámolja önmagát.

Ennek a zárt gondolkodásmódnak a jellegzetessége a saját igazságba vetett reflektálatlan hit.  Ezek után nem tudom, hogy ebbe a középkorias világképbe keresztyénként hogyan is férhetnék bele.”