Rettenetes rémálmom volt, a macskám mentett meg…
Szívük szerint sokkal több rezsit fizetnének havonta, de ezt a regnáló mocskos kormány lehetetlenné teszi.
A tüntetések kapcsán az egyik legfontosabb érv a pártok és a nem párthoz tartozó, politikával foglalkozó emberek (akiket civileknek szoktak hívni) együttműködése mellett, hogy 2018-ban a pártok tudnak majd kormányt váltani.
„Ha folyamatosan 2018-ról beszélünk, a mostani úton haladunk tovább, akkor biztosan nem fog eltűnni az Orbán kormány. A mostani médiatér, törvényi viszonyok és politikai erőviszonyok mellett lefolytatott választáson biztosan a Fidesz fog nyerni. Egy szimpla választáson verhetetlen a Fidesz, még mostani támogatóinak lefeleződése esetén is.
De mi kell ahhoz, hogy ez ne így legyen?
Új többség és politikai tér. Nyilván ez elsőre leegyszerűsítésnek hangzik, pedig mindkettőnek birtokában voltunk pár napig, október végén-november elején. Olyan politikai terekben kell harcba szállni a Fidesszel, amelyeket nem tud uralni. Nyilvánvalóan a választási rendszer, a jogalkotás, az ügyészség, a hagyományos média nem ilyenek. Novemberben két ilyen terepet tudtunk meghódítani. Az utcát és az internetet. De számtalan más olyan forma, lehetőség, kommunikációs eszköz van, amelyben le lehet győzni a Fideszt. És új többségre is szükség van. Ez a többség a 4 nagy tüntetésen, az első két netadóson, az első NAV-os tüntetésen és a Közfelháborodás Napján megvolt. Nem a helyszínen, hanem az egész országban, a tévé előtt, az internetet olvasva. Majd utána szép lassan erodálódott, a tüntetések és a demonstráció megszokott használata miatt, amelynek végén visszajutottunk az elmúlt 5 év balliberális ellenzéki tüntetéseihez. Egyszerűen a tüntetéssorozat jelenlegi állapotában betagozódott a politika tér baloldaloldalára. Ebben pedig nagyon-nagy szerepe volt annak a pár ellenzéki pártnak, amely saját pozíciói megtartása érdekében egyszerűen behúzta a tiltakozási hullámot a pártpolitikai térbe.
Az új többség novemberben azért nem tudott létrejönni, mert nem volt koncepció a tüntetések folytatására, nem volt kimondott céljuk sem, de még ennél is fontosabb, illetve az előzőkből is következett:egyszerűen unalmassá váltak. Nem volt kreativitás, nem tudta megújitani magát a tüntetéssorozat. Nem tudta bevonni az embereket, bár aktivizálni aktivizálta őket, de nem tudta átadni a politikai cselekvés eszközeit és lehetőségét, nem tudott feladatot és politikai hatalmat ruházni az emberekre, és ezzel pontosan olyanná vált, mint az elmúlt 25 év politikája és pártjai.
De nem tudott új politikai teret se létrehozni. A tüntetések szónokai azt a médiateret használták, amit a Fidesz politikusai is. Nem támaszkodtak jobban a még független netes portálokra, nem hoztak létre kreatív információs hálózatokat, az utcai politizálás megrekedt a tüntetésekben. Így pedig szép lassan egy állóháború alakult ki a Fidesz kommunikációjával.”