„A görög radikális baloldali párt, a Sziriza győzelmétől hangos fél Európa, és mi tagadás, pár magyar párt is egy új baloldal születését ünnepli napok óta. Én óva intenék mindenkit az örömmámortól. A feketeleves még hátravan.
A vezető görög pártok évtizedek óta egymásra licitáltak, hogy miként tudják a népet boldogítani függetlenül attól, hogy az istenadta nép mennyi erőfeszítést tesz, mennyire sikeres, mennyit ad a világ a szorgalmáért, a teljesítményéért. Szerették ezt a választók? Persze. Kevés adót fizettek, vagy még azt se, sok kedvezményt kaptak, és úgy tűnt, hogy a hellénizmus öröksége, a mediterrán napfénye és még ki tudja mi, gondtalan életet hoz teljesítmény nélkül. De nem így történt. A jobb élethez egyre több hitel kellett. És egy darabig voltak is, akik adták a pénzt, de 2008 után minden megváltozott. A hitelezők már nem tudtak, nem akartak többet hitelezni, a görögök meg saját erejükből nem tudtak törleszteni. Se ki, se be.
A »gonosz« IMF, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank kisegítette a görögöket. Százmilliárdnyi eurót adott az országnak, hogy túlélje a krízist. Ezt elfogadták. De értem én, a következményekbe mára belefáradtak. Mert a törlesztés elviszi a jövedelmek jelentős részét, pang a gazdaság, a fiatalok felének nincs munkahelye, és mégsem látni az alagút végét.
Ha görög friss diplomás fiatal vagy szakmunkás lennék, valószínűleg én is kilátástalannak érezném helyzetemet. Se pénz, se posztó. Marad a lázadás.
Ez a lázadás vezetett a Sziriza győzelméhez. Ők ugyanis azt ígérik, hogy könnyebb lesz a görögök sorsa. Hogy majd nem kell visszafizetni az adósság egy részét, hogy emelik a minimálbért, hogy lesz több munkahely. Vonzó program. Lehet lelkesedni érte. És ha nincs más remény a jobb életre, akkor szavazzunk a Szirizára! – gondolhatták sokan.
Szerintem meg baj lesz ebből. Nincsenek csodák. A hitelek nagy részét nem engedik el (mégis kinek a betétje menjen erre rá? ön szeretné kifizetni a görögök számláját?), befektető meg be nem teszi a lábát ebbe az országba egy darabig.
A világ végül is egyszerű. Jobb élethez több teljesítmény kell. Időnként mégis álmokat kergetünk. De fel kell majd ébredni. És az fájdalmas lesz. A görögöknek is. Akiket sajnálok, de azt hiszem, a Sziriza csak elhúzza a felébredést. Nem lehet jólétet teremteni a svéd, a német, a dán adófizetők pénzéből. Persze, a politikusoké a fő felelősség. És egy picinyke meg azoké a választóké is, akik hinni akartak a csodákban, és meg sem próbáltak hallgatni a józan eszükre.
Most itt van a számla.
Két dolog lehetséges. Vagy én nem értek semmit ebből az egészből, ez esetben a Sziriza sikeres lesz, adja az Ég, hogy a görögök erőfeszítés nélkül kijöjjenek ebből a bajból. Ekkor tényleg valami új kezdődik. Én ezt nem hiszem. Szerintem ezzel szemben jön az utolsó kiábrándulás, a tényekkel való szembenézés, a fájdalmas lecke. És drámai évek. Iszonyatos hétköznapokkal.
A görögök valamit csúnyán elrontottak. Most tizenkilencre lapot húztak. De ez nem blackjack. Itt nem jön kettes. Itt bukás jön. Szerintem….”