A magyar modell

„Óva inti a környező országokat a Financial Times attól, hogy a magyar utat járják devizahiteleseik megsegítésében, ám a cikk néhány érve legalábbis különös az ügyben. Írják például, hogy azért (is) kellene óvakodni a modell átvételétől, mert az Orbán-kormánynak több »rossz lépése volt« ebben a »piszkos küzdelemben«, amely során nem csupán a devizahiteleseket akarták kedvezőbb helyzetbe hozni, de a külföldi pénzintézeteket is megpróbálták elüldözni. Felvetik, hogy a régió országai nem akkor járnak jól hosszabb távon, ha szintén elkezdik „ütni a bankokat politikai alapon”, hanem ha „okosan” osztják meg a terheket a lakosság és a pénzintézetek között.

Elismerve, hogy nincs olyan megoldás, amelynél ne lehetne még jobbat találni, hangsúlyoznunk kell: a magyar modellt nem a fentiek miatt képtelenség azonnal átültetni a horvát, a lengyel, a román vagy a szerb gyakorlatba. Amit ugyanis a Financial Times piszkos küzdelemnek nevez, sokkal inkább hosszú küzdelem volt, amely során számos jogi feltételt kellett megteremtenie a kabinetnek, és ezzel párhuzamosan ki kellett várni, hogy gazdaságilag képesek legyünk a helyzet rendezésére. (...)

A Financial Times aggodalma azért felesleges, mert egy esetleges lejesítés, zlotysítás, kunásítás, dinárosítás során sem lehetne megspórolni azt a hosszú ideig tartó munkát, amelyet a forintosítás megkövetelt. A jelek szerint ezt az érintett kormányok tudják is, és szó sincs arról, hogy a mi törvényeink fordításával ugranának neki a helyzet rendezésének. A magyar modell egyes elemeit ugyanakkor miért ne tarthatnák követhetőnek? Hiszen működik, nem véletlenül emelte ki a svájci frank elszabadulásakor pozitív példaként a Le Figarótól a Bloombergig egy sor nyugati újság és hírügynökség.”