Alapjogok labirintusa: hova vezet Ariadné fonala?

„Az előbb említett példákhoz képest hol helyezkedik el Magyarország az alapjogok magánviszonyokban való érvényesítése szempontjából?

A magyar rendszer a német modellt követve, a közvetett Drittwirkungot fogadja el. A magánjogi viszonyokban közvetlenül nem érvényesíti, de az alapelveken keresztül figyelembe veszi az alapjogi rendet. Ilyen esetek például a tisztességtelen szerződési feltételek és a jó erkölcsbe ütköző megállapodások. Bizonyos alapjogok – mint a magánszféra védelme, az információs önrendelkezéshez és az egyenlő bánásmódhoz való jog – törvény alapján magánjogi jogviszonyokban is érvényesíthetők. A bíróságoknak mind a magánjogi vitákban, mind a büntető jogi ítélkezésben az Alaptörvényre figyelemmel kell értelmezniük és alkalmazniuk a jogszabályokat. Nincs félretételi joguk, nem mondhatják azt, hogy mellőzik az alaptörvénysértőnek vélelmezett jogszabályokat. Az Alkotmánybírósághoz azonban fordulhatnak, sőt, kötelesek is, ha álláspontjuk szerint ilyen jogszabályt kellene alkalmazniuk. Ha ez megtörténik, akkor pedig a testületnek már határideje is van, 90 napon belül kell döntést hoznia. Ennyiben intenzívebbé válhat a korábbiakhoz képest a bíróságok és az Alkotmánybíróság közötti kapcsolat.

Az emberi méltóság védelme érdekében a rabszolgaság betiltása mára már teljesen természetes. Csak úgy, mint az, hogy az államnak ne legye beleszólása abba, ha én nem kívánom meghívni a szomszédban élő meleg párt az általam rendezett partira. A két véglet között számos olyan eset előfordulhat azonban, ahol nem ilyen egyértelmű a válasz. Milyen tipikus esetekkel találkozhatunk?

Vannak olyan Alaptörvényt részletező törvények, melyek kiterjesztik hatályukat magánfelek közötti viszonyokra is, ilyen például az információs jogokról vagy az egyenlő bánásmódról szóló törvény. A gyermekek védelme érdekében elképzelhető, hogy az állam beavatkozik és a családi viszonyban is előírja bizonyos alapjogok érvényesülését – például a családon belüli erőszak esetében. Ilyen a munka világa is, ahol bár általában magánjogi alanyokról beszélünk, a magánjog mellérendeltségi pozíciója nyilvánvalóan nem érvényesül. Nem véletlen, hogy egyedül ezen a területen fordult elő a német gyakorlatban az alapjogok közvetlen érvényesülésének elismerése. Ez azonban rövid ideig tartott, amíg Nipperdey állt a német Szövetségi Munkaügyi Bíróság élén. A gyakorlat aztán megszakadt, de nem hinném, hogy ne lenne újra megfontolandó, különösen, hogy nemzetközi törekvések is vannak ebbe az irányba. Az ENSZ az ún. „Üzlet és emberi jogok” program keretében például arra próbál megoldást találni, hogy a valóban erőfölényben lévő, egy-egy államnál is nagyobb gazdasági hatalommal rendelkező multinacionális vállalatokat miként lehetne felelősségre vonni az általuk okozott emberijog-sértésekért. Ez olyan új irány, amely arra utal, hogy bizonyos, jól körülhatárolt jogviszonyokban és szereplők esetében lehet helye az alapjogok akár közvetlen érvényesülésének is.

A magánszemélyek alapjogi kötöttségével szemben felhozható érv azonban, hogy akkor minden polgári jogviszony előbb-utóbb alapjogivá alakulna. Ez a magánjogi jogviszonyokat teljesen felborítaná, hiszen idegen és nehezen meghatározható tartalmú kötöttséget telepítene az alanyokra. Kiszámíthatatlanná válna, ki az alapjogi jogosult, ki a kötelezett, és mennyiben. Az Egyesült Államok jogéletét megmozgató újdonság volt például 2014-ben a Hobby Lobby döntés, amelyben az amerikai Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy vállalat is hivatkozhat a vallásszabadságra, vagyis a konkrét ügyben alapjogi jogalanyisága van. Ez nagy feltűnést keltett, különösen ahhoz képest, hogy olyan vállalatokat pedig, amelyek felelőssége bizonyos emberijog-sértésekért egyértelműnek tűnt, joghatósági alapon nem marasztalt el a Legfelsőbb Bíróság, azaz nem foglalkozott alapjogi kötöttségük kérdésével. Ilyen volt például a Kiobel ügy 2013-ban. A két eset talán alkalmas annak érzékeltetésére, hogy a vállalatok alapjogi jogalanyiságának és alapjogi felelősségének határai mozgásban vannak. Arra azonban kétségtelenül lenne igény, hogy ha nincs fegyveregyenlőség, nem egyenlő pozícióban lévő alanyai vannak az ügyletnek, figyelembe kerüljön az alapjogi kötöttség is.”