Ötvenhat a hatvannyolcadikon és Kádár Apró Dögei ma
A világesemény, amely Budapesten játszódott ezen a napon 1956-ban a kommunista rémuralom legyőzésének kezdete volt. Petri-Lukács Ádám írása.
Szőnyi és a Magyar Nemzet valójában azt mondja, hogy egyén, korlátozd a saját szabadságodat egy magasabb cél érdekében, amit majd mi megmondunk hogy micsoda.
„Amikor a Heti Válasz vagy a Magyar Nemzet cikkeit vitatom, akkor két teljesen eltérő világ találkozik, de a szólásszabadság keretein belül.
Szőnyi Szilárd a Válaszban és a Magyar Nemzet arra a következtetésre jut, hogy inkább ne sértsünk meg másokat, és akkor majd attól sem kell félni, hogy valaki lelő minket, az egyént, azt a személyiséget, aki magát saját gondolatai kifejezésében látja. Ez maga a naivitás, bárgyú okoskodás, ami túl sokat árt, ahhoz, hogy szó nélkül hagyjuk. Azt próbálja meg elhitetni velünk, hogy a világnak nem az erőszak, hanem mi, szabadságban hívő emberek vagyunk az igazi baja.
Nem azt vitatom, hogy Szőnyi ne sajnálná a lelőtt rajzolókat, de érveiből az következik, hogy van valami nagy, közös értékportfólió, eszme: a vallás és a vallási érzékenység, amit az egyén elé kellene helyeznie mindenkinek, mert ha nem ez történik, akkor teljesen természetes még az ilyen véres kimenetele is az ügynek.
Szőnyi és a Magyar Nemzet valójában azt mondja, hogy egyén, korlátozd a saját szabadságodat egy magasabb cél érdekében, amit majd mi megmondunk hogy micsoda. A Charlie Hebdo és Európa meg épp azt mondja, nem kérünk az ilyen korlátokból.”