Származás

„A származás tabu. Most már lassan egy hete rugózunk a hülye Novák Elődön, aki a szilveszter éjfélkor született Rikárdó származása kapcsán engedett meg magának ízléstelen és ostoba kommentárt. És kínosan kell ügyelnünk arra is, nehogy valami régi, ósdi szóval illessünk valakit, mert bizony a szavak letérdepeltetése is napirendre került napjainkban. Már nincs néger és eszkimó, és színek sincsenek, úgymint senki sem nevezhető feketének, sárgának vagy vörösnek, ez alól egyetlen kivétel van: a végtelenül demokratikus és politikailag korrekt Egyesült Államok vízumkérő lapja, illetve a repülőn osztogatott és kitöltendő bevándorlási papírfecni, amelyen az illető színéről »white or black or yellow or red« módon tudakozódnak. 

De visszatérve témánkhoz, tehát a származás emlegetése egyszerűen nem ildomos ma már. Kétes származást emlegetni pedig egyenesen égbekiáltó bűn. Radnóti Zoltán rabbi ennek ellenére Schwezoff Dávid »kétes származásán« nevet és dühöng a »budapesti zsidóság« felemelő társaságában.

Mit is jelent ez? Miért kétes származású a Schwezoff srác? Csak nem az a baj vele, hogy betért zsidó? 

Vagyis, hogy nem zsidónak született, hanem csak felvette a vallást? Erre utalt vajon ezzel a »kétes származással« Radnóti rabbi? Mert ha igen, akkor a bunkóságon, rasszizmuson, elfogadhatatlan megbélyegzésen túl felmerül néhány kérdés is. Nevezetesen: ha Schwezoff transzvesztita katolikus kántor és evangélikus lelkész úgy döntött, hogy zsidó lesz, és felvette a zsidó vallást annak rendje és módja szerint, akkor miért nem elég ez Radnóti rabbinak?

Hiszen azt halljuk, hogy a zsidóság nem vérség kérdése, hanem vallás. Azt halljuk, hogy aki a zsidóságot nemzetiségként próbálja meg aposztrofálni – pláne számon tartani! –, az antiszemita és rasszista. De ha Schwezoff Dávid betért, felvette a vallást, megmetélkedett, és a fene se tudja, még mi mindent csinált azért, hogy zsidó lehessen, akkor hogy jön ide a származás?”