Út a győzelemhez

„Megmondom, mi lett volna az a váratlan húzás, amivel Gyurcsány akciója miatt a biztossá vált bukást el lehetett volna kerülni. Amikor ő előállt a pártzászló ötletével, s a szervezők kulturált, de határozott tiltakozása ellenére ragaszkodott hozzá, le kellett volna fújni az egész tüntetést. Bejelenteni, hogy Gyurcsány meghekkelte a demokratikus civil tüntetés szervezését, lábbal taposta az egyik civil szervezet gyülekezésének szabadságát. Le kellett volna rántani a leplet az álnok kígyóról, aki ellenük hangolta a közvéleményt, és a jó modort sem tartotta be. Ez az ember állandóan azzal játszik, hogy »összefogás« címén rányomul mások pártjára, szervezetére, tüntetésére, és amikor ez ellen tiltakozik valaki, akkor rámutat, hogy ez az ember az összefogás és a rendszer megdöntésének akadálya. Aljas színjáték ez.

Ezt kellett volna világossá tenni, és mielőtt az »összefogás« hisztéria és kórus beindul, kikérni maguknak azt a jogot, hogy Gyurcsány Ferenc 2 százalékos pártja nélkül is lehessen valaki demokrata, lehessen ellenzéki anélkül, hogy a Demokratikus Koalíciót a hátára kellene venni: ha sikeres lesz, akkor azt is magával vigye, ha nem, akkor múljon ki alatta. Ezért meghirdettem volna, hogy a parlamenten kívüli ellenzék forduljon élesen szembe a parlamenti kollaboráns árulókkal, öntsön tiszta vizet a pohárba, hogy lehet-e Gyurcsány nélkül bármit csinálni ebben az országban, vagy nem lehet. Vagy jön a liberális hisztériázó kórus, a lakáj újságírók szirénázásával, hogy kirekesztik a baloldal Orbánját, és akkor összeomlik a világ? Vállalni kellett volna a konfrontációt, és akiknek ez nem tetszik, távozzanak. Így most azoknak kell távozniuk, akik jót akartak.

Először is tisztázzuk, hogy a parlamentbe bevonult, Orbán alaptörvényére esküt tett álellenzék érdekei mások a helyettes államtitkárokéval megegyező fizetéssel a zsebükben, mint azoknak a csupasz seggűeknek, akiknek szavazataival ezt az úri életformát élvezhetik, miután becsapták őket, hogy menjenek el szavazni, és ők majd nyernek. Nem nyertek, de beültek a miniszteri szintű kedvezményekbe, az ingyen lakásba, irodába, autóba, és most onnan akarják megmondani a tutit. Hát ne mondják meg. Ponyimájes? (…)

Takács Bori, a Milla maradéka és az összes többi kivérzett civil szerveződés, és valamennyi utódjuk előtt két út áll: a csendes kimúlás, vagy a Gyurcsánnyal való nyílt háború. Ez utóbbit javaslom. Hagyjuk az elmúlt 25 évet, mert nem az a politikai rendszer volt a bajok forrása, noha mint kiderült, vannak fehér foltjai. Hanem azok a résztvevői, akik most is alakítói a helyzetnek, és a diktatúrában is ott folytatják, ahol abbahagyták. Az MSZP ugyanúgy zsákmánynak tekint minden megnyert pozíciót, önkormányzatot, képviselői helyet, mintha mi sem történt volna. És Gyurcsány folytatja ugyanazt a kisded játékát, amit elkezdett, először az MSZP-n belül, majd kívül: lenyúlni, bekebelezni az egészet, egy a pártunió, egy a vezére, aki a hobbiját űzi, és mindennél fontosabb neki saját tükre, amelyben tetszeleghet. Az ország sorsánál is, a kórházakban teljesen feleslegesen meghaló emberek tízezreinél is. Mögötte áll a pesti liberális elit és ballib média, ebből a pozícióból indít támadást minden olyan kezdeményezés ellen, amely őszinte ellenzéke a rendszernek.”