Éppen ez a különtanulás fáj valakinek?

„Időlegesen vagy részlegesen mégiscsak lehet majd színroma iskolát fenntartani?

Ez ma is a roma nemzetiségi önkormányzat alkotmányos joga. Én azt szeretném, hogy ha etnikai alapon működik is egy iskola, az ne a szegregáció eltakarására szolgáljon, hanem valóságos esélyt teremtsen az oda járóknak. A Huszár-telepi helyzet abszurditása, hogy van tizennyolc kisgyerek, akikkel minimum négy pedagógus foglalkozik egy nap. Ossza el, hogy mennyi törődés jut rájuk egy átlagos iskolához képest! Éppen ez a különtanulás fáj valakinek? Mennyivel lenne jobb vajon a gyerekeknek egy zsúfolt osztályban, ahol azt érzik, hogy kirekesztettek? Miért nem abban fogunk össze, hogy a spontán szegregációból fakadó hátrányok csökkenjenek, szűnjenek meg? Szerintem ez itt a kérdés. A Huszár-telepi egy abszolút kivételes helyzet, amiből nem szabad szabályt csinálni, de ha valaki ilyen módon tud iskolát működtetni, ilyen pedagógiai pluszokat tud hozzáadni, akkor csak azért bezárni, mert egy romatelep közepén van, szerintem egyrészt ostobaság, másrészt sérti azoknak a szülőknek az akaratát és alapjogát, akik oda akarják járatni a gyerekeiket. Meg a gyerekek érdekét is sérti, akik ott sokkal több figyelmet, törődést kapnak, mint bent, a több száz fős nyíregyházi központi iskolában, ahol elveszettnek érezték magukat.

Mit lehet tenni a spontán szegregált intézményekben, ahonnan a nem roma gyerekek szülei inkább másik település iskoláiba vitték a gyerekeiket?

Az egyik fontos eszköz, hogy úgy alakítjuk ki a beiskolázási körzeteket, hogy ne legyen az egyikben nagyon magas, a másikban meg nagyon alacsony a hátrányos helyzetűek aránya. Ezt a munkát például Hódmezővásárhelyen már évekkel ezelőtt példamutatóan elvégezték.

De hogy lehet ezt szabályozni a szabad iskolaválasztás világában?

Erre jó a központi, állami fenntartás, hogy a területi beiskolázás elvének megfelelően először azokat vegyék fel mindenütt, akik ott laknak, és aki máshonnan akar jönni abba az iskolába, az csak utána jöhet. Egyébként tudja, hogy e szabály bevezetése mit eredményezett? Az új rendszer elindítása óta harminc százalékkal nőtt az iskolakezdés előtti lakóhely-átjelentkezések száma, vagyis a szülők sajnos inkább lakcímet létesítettek másutt, hogy másik iskolába járhasson a gyerekük.

Akkor mégsem működik olyan jól a területi elv. Tovább fognak szigorítani?

A jelenség éppen azt mutatja, hogy elkezdett működni. Az átjelentkezéseket nyilván nem lehet és nem is akarom egyfajta társadalommérnökként megtiltani: ha valakinek van törvényes lehetősége, hogy másik iskolába – netán magán- vagy egyházi iskolába – vigye a gyerekét, akkor ez állampolgári joga. A szabad iskolaválasztás lehetősége Magyarországon ma ellentétben áll azzal, hogy azt szeretnénk, hogy együtt tanuljanak a gyerekeink. De a területi elven túl az is fontos, hogy a gyengébb, hátrányos helyzetben lévő iskoláknak is megadjuk azt a pedagógiai többletet, ami azokat is vonzóvá és hatékonnyá teszi. Még nem beszéltünk ugyanis azokról a helyekről, például Kelet-Magyarországon, Észak-Borsodban, ahonnan nem a jómódú szülők viszik el a gyerekeket, hanem nincs is kit elvinni, mert kilencven százalékban roma gyerekek járnak az iskolába. Egy ilyen településen most akkor mit jelent az integráció? Ki a szegregált? Nem tudunk mást tenni, mint hogy oda tereljük azokat a pedagógiai erőforrásokat (legyen emberi vagy anyagi), amelyek jobbá teszik az iskolát.”