„Mivel a szankciók Európában sem túl népszerűek, Moszkvának nagyon keveset kellett volna tenni annak érdekében, hogy legalábbis megtörje az uniós összhangot, s ezzel elejét vegye annak, hogy ismét szorítsanak a présen.
Ám mint látjuk, nem ez történik. Pont abban a „stratégiai pillanatban”, amikor a szándékok döntésekké alakulnak, a Donbasz – a Donyecki-medence – moszkvai fegyverekkel jól ellátott orosz terroristái rátámadtak Mariupol civil lakosságára. Ebben a helyzetben ismét minden racionális – gazdasági – érvet felülír a morális felháborodás: az, aki most a Moszkvával szembeni szankciók lazítása, netán eltörlése mellett áll ki, nem lehet más, csak Putyin fizetett ügynöke.
Milyen magyarázat lehet egy efféle, teljességgel ésszerűtlen, kihívó magatartásra?
A legkézenfekvőbb lehetőség, hogy Vlagyimir Putyin is ki van szolgáltatva a helyzetnek, rákényszerült, hogy olyan eseményekre reagáljon, melyeket nem ő kezdeményezett, mi több, nem is állt érdekében, hogy azok bekövetkezzenek. Persze, sokan vannak, akik nem hisznek ebben, s azt állítják: ha Moszkva akarta volna, számtalan módja lett volna rá, hogy rákényszerítse akaratát a lázadókra, akik a jelek szerint nagyon is kihasználnak minden alkalmat, hogy Putyint kész tények elé állítsák.”