„A pápa felismerte saját szavait a média által adott értelmezésben, miszerint ahhoz, hogy jó katolikusok legyünk, nem szükséges annyi gyermeket vállalni, mint a nyulak?
A napilapok címeit látva a Szentatya, akivel szerdán személyesen beszéltem, elmosolyodott, és kissé meglepte a tény, hogy szavait – amelyeket szándékos egyszerűséggel fogalmazott meg – nem helyezték el teljesen az adott kontextusban a Humanae vitae kezdetű enciklikából származó világos idézethez képest, amely a szülői felelősségre vonatkozott.
A pápa gondolatmenete világos. A közreadott olvasata, kiemelve egy szót, sokkal kevésbé…
A pápa szavát úgy kell értelmezni, hogy a férfi nemzési aktusa nem követheti az állatias ösztön logikáját, hanem egy felelős cselekedet gyümölcse kell, hogy legyen, amely a szeretetben és a kölcsönös önajándékozásban gyökerezik. A mai kultúra sajnos nagyon gyakran igyekszik lekicsinyíteni a házastársi szeretet hiteles szépségét és magas értékét, ami számos negatív következménnyel jár.
A családonként három gyermekről szólva Ferenc pápa egyesek szerint egy „kötelező” számot jelölt ki.
Dehogy! A hármas szám kizárólag arra a legalacsonyabb értékre utal, amelyet a szociológusok és a demográfusok jelölnek ki ahhoz, hogy biztosítva legyen a népesség stabilitása. A pápa semmiképpen sem akarta kijelölni, hogy ez a gyermekek „megfelelő” száma minden házasságban. Minden keresztény család a kegyelem tükrében arra kapott meghívást, hogy megkülönböztetést végezzen emberi és isteni paraméterek szerint, hány gyermeket vállal.
Sok nagycsalád értetlenül fogadta a pápa szavainak média által közvetített változatát. Mit mondana nekik?
A pápa igazán sajnálja, hogy ilyen félreértés történt. Egyáltalán nem állt szándékában nem elismerni a népes családok szépségét és értékét. A szerdai általános kihallgatáson is megerősítette, hogy az élet mindig érték, és hogy a sok gyermek Isten áldása, amiért hálát kell adni.”