„Január 1-től az európai ügyek, a brüsszeli állandó képviselet irányítása és a diplomaták munkáltatói joga is a Lázár János vezette Miniszterelnökséghez fog kerülni. A külügyi tárca tehát nagyrészt beolvad a vízfejjé vált Miniszterelnökségbe. Szijjártó annyira sikeresen vezeti ugyanis a külügyet, hogy minisztériumánál csupán a külgazdaság marad, a keleti nyitás »sikerein« felbuzdulva. Más feladata nem maradván, az egykor rangos minisztérium romjain magyarázhatja majd, hogy az eddig szövetségesnek hitt republikánusok vádjai »nélkülözik a ténybeli alapokat«, vagy a Gyurcsány kottájából játszó demokratáké. (...)
John McCain elítélő szavaira (még ha a neofasiszta jelző túlzó is) már korábbról, a folyamatosan csak romló amerikai-magyar kapcsolatok és az oroszokhoz való közeledés összefüggésében már számítani lehetett. Az Egyesült Államokkal való diplomáciai kapcsolatok rendezésének a feladata egy olyan személy kezébe van, aki az iskolapadból került egyből a politikai életbe, és csak az Orbán Viktor melletti feltétlen és megkérdőjelezhetetlen lojalitása, valamint a számok alapján sem túl sikeres keleti nyitás megszemélyesítése miatt köthetett ki a magyar külügy élén.
Szijjártó Péter kinevezésével hatalmas átalakítások kezdődtek a külügyi tárcánál. A keleti szél gyakorlatilag elsöpörte a magyar diplomáciai kar atlantista részét. Rengeteg embert kirúgtak, miközben több korábbi futsalos csapattársa is munkát kapott a minisztériumban. Már korábban lehetett látni, hogy a nyugatbarát Martonyi János, illetve az apparátus hiánya kínos külpolitikai galibákhoz vezethetnek. Mikor maga az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama kritizálta a magyar kormányt, akkor Szijjártó Péter úgy reagált, hogy az amerikai elnök rosszul van tájékoztatva, illetve olyan dolgokba ártják bele magukat az amerikaiak, amelyekhez semmi közük. Az USA ilyen hangvételű nyilatkozatokat általában csak Irántól vagy Észak-Koreától szokott kapni, nem pedig egyik európai szövetségesétől.”