Intellectual mediocrity

„Rohadt nagy bajok vannak a magyar köz- és politikai életben, és kivételesen nem arra gondolok, hogy mennyire undorító az Orbán-kormány, hanem arra, hogy mennyire röhejesen középszerű annak az ellenzéke. (...)

Ha ezt az alapvetést elfogadtuk, akkor utána nem nehéz rájönnünk arra, hogy tulajdonképpen a teljes ellenzék idei szellemi teljesítménye értelmezhetetlen. Lehetne itt hosszasan elmélkedni arról, hogy az LMP hogyan lett önmaga paródiája (még pár éve és globkrit pártból tökéletes kommunisták lesznek), vagy arról, hogy hogyan sikerült még a szárszói színvonalnál is mélyebbre süllyedni Falussal, hogy a rasszista demokratákról, vagy a Liberálisok váratlan felbukkanásáról, de igazából ugyanúgy fölösleges, mint minden Gyurcsányra pazarolt perc.

Ha mindezek után azt hinnénk, hogy legalább az »utcai ellenzék« (takarjon ez a kifejezés bármit is) életképes, akkor rohadtul tévednénk. Szeretném megtudni, hogy ki a tököm találta azt ki, hogy egy kemény slammel Orbán Viktort el lehet zavarni? Vagy ki szerint izgalmas egy követhetetlen szónoklat a magyar adórendszerről? (Egyáltalán, miért hiszi bárki is, hogy az adózással az olcsó demagógián túl bárhogy is lehet hatni az emberekre?) Arról már nem is beszélve, hogy az összcivil társadalom válasza Orbán kormányzására végül mi lett? Egy új közösségi háló! Kurva jó lesz amikor majd két slam és három ordibáló kommunista között egy beszédhibás hivatalnok bejelenti párezer ember előtt. Igen, ettől tuti alapjaiba inog majd meg az Orbán-kormány. A demokrácia nevű játékot pártok játsszák, szép dolog elindítani az ötvenedik mozgalmat és létrehozni még egy facebook-oldalt (majdnem azt írtam, megalapítani, de az talán túlzás lenne), de ezek nem indulnak választásokon, sőt ami azt illeti a lakosság töredékéhez érnek el. Persze ha a cél egy szdsz-nyi kör támogatásának megszerzése, akkor a dolog teljesen oké, csak erre ott van az MLP, az LMP, a DK és az Együtt-PM.”