„De érdemes végiggondolni az ismert adatokat egy másik megközelítésből is. A mostani korrupciós botrány középpontjában az áfacsalások állnak. Konkrétan erre panaszkodtak az amerikaiak is. Nos, az uniós módszertan szerint becsült áfahiány éves szinten kb. 1000 milliárd forint. Bármilyen erkölcstelen dolog is a szervezett áfacsalás, amikor pár tucatnyi fehérgalléros bűnöző búzát, étolajat, cukrot stb. utaztat keresztül-kasul az Európai Unión belül (részben ténylegesen, részben csak papíron), ez alighanem csak a kisebbik részét teszi ki a hiányzó 1000 milliárdnak. Ebben az utóbbi nagy számban ugyanis benne van az a veszteség is, amely úgy keletkezik, hogy évente ezrével mennek csődbe jobb sorsra érdemes, normális vállalkozások, amelyek milliós áfahátralékokat hagynak maguk mögött, és ami még fontosabb, benne van az a veszteség, amely úgy keletkezik, hogy mi átlagos állampolgárok, sok millió fogyasztó számla nélkül vásárolunk árut is, szolgáltatásokat is. „Megcsináljuk okosban – mondja nekünk a szerelő –, úgy sokkal olcsóbb.” Mi meg rábólintunk. Ha majd valaki egyszer komolyan utánaszámol, lehetséges, hogy itt fogja megtalálni a hiányzó 1000 milliárd nagyobbik részét.
És kéretik végiggondolni még a következő összefüggést is. A korrupció – definíció szerint – a már megtermelt jövedelmek újraelosztása. Magyar adja a pénzt magyarnak – ettől se több, se kevesebb nem lesz a GDP. Paradox módon, az esetek többségében a valódi korrupció a jövedelmek kiegyenlítése irányában hat. Amikor egy építési vállalkozó hárommillió forinttal megvesztegeti a polgármestert, a leggazdagabbaktól áramlik a jövedelem a közepesen gazdagok vagy éppenséggel az alacsonykeresetűek felé. Ha a megvesztegetésre költött vállalkozói pénz egy párt kasszájába kerül, abból – legnagyobb arányban – apparátusi béreket, nyomdaszámlákat és benzint fognak vásárolni. (…)