A megáldott tornacucc

„Az egyik szorongatott társadalmi csoportnak fájni kezdene a másik megaláztatása is. Mintha azt is fölismernénk: ugyanaz a mentalitás, a »kaparj kurta, neked is lesz« gőgje volna közös bajaink gyökere. Ami ráadásul szemtelen hazugság is: manapság a »kurta« kaparhat látástól vakulásig, akkor is csak megrövidítik. A munka nélkül maradt szegények népes táboránál már nagyobb a dolgozó szegények létszáma.

Ismerem az álszent érvelést: a szeretet ünnepe táján csúnya dolog politizálni. Szerintem pedig ilyenkor van a legtöbb jogcímünk szóvá tenni az oly sokat emlegetett »szereteten« esett csorbákat. Még »mennyből az angyal« sem tud könnyen leszállni oda, ahová már a reménynek sincs bejárása. Ahol hiába jön a »kis karácsony, nagy karácsony«, a kalács sose sül ki.

Nem kell ahhoz baloldalinak lenni, hogy az ember a szolidaritás hiányát kérje számon. Elég, ha azt kérdezzük: a magát kereszténynek nevező kormányzat már a pápa példáját is nemkívánatosnak minősíti? Lehet, hogy beutazási engedélyt sem adnánk neki? Míg nálunk a hajléktalanokat kiüldöznék a városból, és még a lélektelen szigort enyhítő alkotmánybíróság is helyben hagyta a védett műemlékek környékéről való száműzetésüket, addig a pápa az idén bebocsáttatta a hajléktalanokat a Szent Péter székesegyházba. Pedig mintha az is műemlékileg védett lenne. Csakhogy a pápa a templomot nem a szegényektől védi. Lehet, hogy veszélyesebbnek tartja a kufárokat.

Ráadásul a templom előtti fedett oszlopcsarnokban még zuhanyokat is felállított az otthon nélkülieknek. Megválasztása óta a rendőrök sem hajtják el őket a környékbeli padokról és kapualjakból. Sőt: az úgynevezett pápai főalamizsnás a plébániákat is arra kérte: bocsássanak minél több zuhanyt a hajléktalanok rendelkezésére. Mert – mint mondta – »segíteni azonnal kell, nem lehet mindig a holnapra várni!« A mi kormányunk nem vádolható azzal, hogy a holnapra vár a segítségnyújtással. A jelek szerint holnap is ugyanúgy akar bánni a rendszer rostáján kiesettekkel, mint eddig.”