„Nagyon sokan vannak, akik az utóbbi hónapokban elfordultak a kormánytól, de figyelmük mégsem az MSZP-n, Gyurcsányékon vagy a szakítással a politikai megsemmisülés szélére sodródott Együttön vagy PM-en akadt meg. Nem is csoda, nehéz lenne bármilyen karakteres lépést, reagálást felidézni, ami a baloldali ellenzék pártjaihoz köthető. Egy-egy hangzatos mondat a szokásos napi sajtótájékoztatókon még nem hoz százalékokban is kimutatható támogatottságot. Pláne, ha a politikai térképen fent lévő pártok ennyire kimaradnak a politikai eseményekből, s partvonalra sodródnak. Összességében ugyanott tartanak, mint korábban, vagyis nem képesek reális alternatívát felmutatni. Még akkor sem, ha az élet bőven kínál számukra lehetőséget.
A szocialisták már felismerhették, messze kerültek attól, hogy az elmúlt időszak eseményeinek érdemi politikai tényezőjeként lehessen rájuk tekinteni. Tóbiás József pártelnök a hét végén – sokszor igencsak zavaros, helyenként meglehetősen nehezen érthető – beszédében be is jelentette, hogy 2015 az MSZP visszatérésének éve lesz, jelentsen ez bármit is. Arra konkrét választ nem kaptunk, mindezt hogyan is tervezi. Felidézve az elmúlt heteket, talán ő maga sem tudja még.”