Nincs nagyság jóság nélkül

Boldog Karácsonyt!

Év vége közeleg, ilyenkor nem csupán az üzleti év zárásának, sokszor az év során már minden tartaléktól megszabaditott idegrendszerünk utolsó energiáinak elégetése zajlik, hanem az a kellemes teendő is, hogy az eredményeink tükrében az év közben nyújtott segitségen túl is áldozni tudjunk mások megsegitésére és támogatására.

Ez teszi fel az i-re a pontot, ekkor érezzük igazán, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Természetesen nagyon fontos, hogy ügyfeleink és részvényeseink elégedettek legyenek a munkánkkal és a magunk szerény módján, bár számtalan akadályt gördit utunkba a sors (sors az eufemizmus nyelvén egyenlő a gazdaságpolitikával) mi is termeljük a dzsidipit és idén is növeltük a foglalkoztatást. Ráadásul ez nem a közpénzből a falu főterén petuniát ültető munkanélkülkiek látszat-foglalkoztatása, hanem magánpénzből végzett beruházásaink munkahelyteremtése. De az üzleti sikerek mellett legalább ennyire fontos, hogy ismét visszaadhatunk annak a közegnek, amelynek mi is sokat köszönhetünk és amely nemhogy nem tehet a „sorsról”, de maga is nálunk sokkal inkább szenvedő alanya.

A Concorde idestova több, mint egy évtizede működtet saját támogatási programokat és nagyon nagy gondot forditunk arra, hogy ez az igények tükrében ésszerűen elköltött és szabad szemmel is látható összeg legyen. Információink szerint az árbevételünk arányában az egyik legnagyobb támogató vagyunk Magyarországon. Ennél is fontosabb, hogy a legdrágábból, az időnkből is jelentős mértékben áldozunk programjainkra. Munkatársaim év közben és a jótékonysági eseményeinken kérés nélkül dolgoznak önkéntesként, végzik a pénzügyi, titkársági, operációs, kommunikációs vagy éppen fizikai munkát igénylő feladatokat az alapitványaink segitése érdekében - nem tudok eléggé hálás lenni nekik ezért és ez nem is megfizethető. Erich Fromm azt írja „A szeretet művészete” cimű könyvében, hogy a szeretet nem valakire irányul, hanem egy attitűd, amely minden ember szeretetét jelenti és csak az tud igazán szeretni, akire ez az attitűd igaz.

Igen, ezért szeretjük mi a Concorde-ban a Karácsonyt, az ünnepeket, mert nem csak a szeretteinktől kapott és nekik adott ajándékokról szól számunkra, hanem arról az attitűdről, ahogy általában viszonyulunk a világhoz és másokhoz. Minden kutatás azt mutatja, hogy adni jó, az egyéni boldogságunkhoz járulunk hozzá azzal, hogy másokét próbáljuk segiteni. Ilyeténformán, ha úgy tetszik ez evoluciós program. De sajnos nem eléggé elterjedt, talán ezért is áll Magyarország rosszul evoluciós (értsd fejlődési, jóléti) szempontból. Az örömünkre tulajadonképpen „csak” ez vet nem kevés árnyékot. Szomorú nézni - és mivel a mi pénzünk, a mi időnk csepp a tengerben, többségében megválaszolatlanul hagyni azt a sok megkeresést, amit kapunk évközben, de különösen így év végén, hogy segitsünk. Többségében olyan kérésekről és problémákról van szó, amelyeket megoldani nem is a magánszféra feladata lenne, hanem az adóforintjainkból fenntartott költségvetésé. Alapvető emberi és alkotmányos jogok sérüléséről beszélünk.

Az élethez való jogról, hogy még konkrétabb legyek.

Bármennyire pallérozott közgazdászok vagyunk, nem értjük, hogy mit mutat a 3 százalékos GDP növekedés, ha ilyen szintű és kiterjedtségű leszakadás van ma Magyarországon. Nem szeretnék a leglesújtóbb és sajnos jól ismert, kormányzati válasz nélkül hagyott jelenségekről beszélni, mint mélyszegénység, gyerekéhezés és -szegénység, inkább olyanokról, amelyekről már csak a magamfajta, gazdasági és társadalmi folyamatokat figyelő connoisseurök gondolkodnak. Például, hogy van az (az elmúlt pár nap levelei között tallózva), hogy legnagyobb sikerünk a „foglalkoztatás” növelése (vagyis adóforintjainkból a közmunkások számának GDP-t nem növelő és valós foglalkoztatást nem jelentő jelenség) ellenére jövőre elveszik a fogyatékosok foglalkoztatását elősegitő civil szervezetek támogatását? Hogy a független színházak (és akkor a színház helyére lassan bármilyen szó behelyettesithető) a megszünés szélére kerültek? De hogy időben kiterjesszem a visszatekintést: először adó és kamattámogatással, majd szabadságharccal és elszámoltatással segitettünk jó anyagi helyzetben (is) lévő több százezer hitelfelvevőt, majd adókedvezménnyel és szociális támogatással látjuk el az ezen legjobban kereső rétegeket, ingyenpénzzel támogatunk (mindkettő ezermilliárdos nagyságrend önmagában) vállalati hitelezést, de nem tudunk ehhez illeszkedő színvonalú ellátást biztositani egészségügyi és szociális szempontból kiszolgáltatott polgártársainknak, és civil intézmények szünnek meg, amelyek megpróbáltak ez ellen tenni.

Ezen kell és lehet is változtatni, ha valóban boldog karácsonyt szeretnénk mi magyarok magunknak kivánni, hogy ne kelljen szemlesütve ülni az ünnepek alatt és kerülni azt, hogy ezek a gondolatok rontsák el a hangulatot. Ahogy mondtam, ez egy evoluciós program, amit például a norvégok és minden sikeres európai kultúrország megértett. Nem véletlen, hogy a gazdasági siker és jólét elképesztő növekedése mennyire összekapcsolódott azzal, hogy nem hagyták leszakadni a társadalom egy részét és ahol az állam nem volt elég, ott támogatta vagy legalábbis hagyta élni a civil kezdeményezéseket, hogy pótolják az elmulasztott szerepvállalását.

A magunk és nagyon sok eredményesen működő civil szervezet példáját látva azt szeretnénk megmutatni, hogy egy társadalom akkor tud a felemelkedés útjára lépni, amikor nem az államtól várja az első lépések megtételét, hanem merészen maga tesz lépéseket, még akkor is, ha azok nehezek és reménytelenek is. A politika, mely ebben a tekintetben szolgáltató műfaj, a társadalmi preferenciák vagy éppen diszpreferenciák leképeződése, követni fogja. Randy Lewis az egyik legnagyobb amerikai üzletlánc, a Walgreens alelnökeként lehetetlennek tünő vállalkozásba kezdett a 2000-es évek közepén, a cég új elosztóközpontjainak munkatársait egyharmad részben fogyatékkal élőkből választotta ki. „No greatness without goodness” (Nincs nagyság jóság nélkül - szabad forditásban) cimű könyvében Szent Ágostont idézi: „A jótékonyság nem helyettesiti az igazságot”. Majd hozzáteszi „az együttérzés lehetővé teszi, hogy megszüntessük a világ fájdalmát, az igazság viszont arra indít, hogy a fájdalom okait is megszüntessük”. Ezzel a gondolattal szeretnék minden kedves ügyfelünknek és olvasónknak kellemes ünnepeket kívánni, megköszönve munkatársaim kitartását az igazság keresésében.