A polgárság dicsérete

„Karácsonykor – legalább karácsonykor - illő igazat beszélni és igazat írni. Amikor azokra a szerzőkre gondolok, akik számomra mint konzervatív gondolkodók fontosak, egész természetesen lyukadok ki John Lukacsnal. Nem azért, mert hibátlan gondolkodónak tartom. Épp ellenkezőleg: a hibái, sőt bűnei miatt. Melyeket maga vesz először számba, vall be töredelmesen, jó történészként ragaszkodva a történeti hűség elvéhez, például az Egy eredendő bűnös vallomásai című önéletrajzi könyvében. (Pontosítás, Lukacstól: »Önéletrajzszerű, de nem önéletrajz. Bár első személyben íródott, főleg gondolataim és figyelmem története – idéztem erről a megszorításról Pilinszky Jánost a könyv bevezetőjének első oldalán, mégpedig először amerikai olvasóimnak.«)

Épp ez a kíméletlen, de nem ízléstelen őszintesége az, ami először is figyelemreméltó Lukacs gondolkodásában. Komolyan veszi olvasóit, s komolyan magát. Mindig kész az elszámolásra. Be meri vallani a bűneit. Katolikusként is ez az egyik legfontosabb és legnehezebb feladatunk. Fontosabb, mint bármilyen, kurzuselvárás szerinti társadalmi szerepjáték, kegyesség, ájtatos színészkedés. De a konzervativizmusunk is csak dekoráció, az igazsághoz való már-már mániákus (de nem vak, és nem pusztán a kanti kötelesség-etika alapján álló, hanem azt inkább becsületbeli ügynek tekintő) ragaszkodás nélkül. (...)

Nem sorolom, mi mindenért becsülöm, tisztelem még Lukacsot, hogy miért tartom nagy dolognak a mégoly rövid ideig tartó, irántam megnyilvánuló, megtisztelő figyelmét. Azzal zárom a rá emlékező sorokat, hogy kijelentem: sok mindennél fontosabb számomra az, ahogyan Don Quijote módjára bátran védelmezi az egykor Magyarországon is virágzó polgári életmódot és viselkedéskultúrát. Úgy gondolom, hogy e védelem egyáltalán nem olyan anakronisztikus program, mint amilyennek ő beállítja, amikor nem is konzervatívnak, hanem reakciósnak nevezi magát. Ki merem jelenteni: ennek a figyelemre méltó történésznek a leginkább jövőbe mutató megállapítása az, hogy a magyarok számára (is) épp a mára háttérbe szorult polgárosodás programja kínálja a legígéretesebb reményt a kibontakozásra.”