„Légyen szó fedél- és/vagy munkanélküliekről, szenvedélybetegekről, mezsgyére szorultakról, a hajléktalanügyi referens jelszava a nyílt hadüzenet: a zsarnoki fenyegetés, szankcionálás, fegyelmezés, büntetés. Mindezt teszi a főváros egyik legtraumatikusabb városrészében, fülében nosztalgikus dallamokkal. Legutóbbi – stílszerűen – pszichedelikus látomása a célcsoportnak megnevezett, kiszolgáltatott kiskorúak miatt hideglelős; valóságos skandalum.
Víziója a »közvélekedés«-re bár a celebeknél csekélyebb hatást gyakorló médiamunkások, abcúg véleményformáló bloggerek esetében tragikomikus megrendszabályozási kísérlet, míg a politikusokkal kapcsolatban átlátszó populizmus. A miazmás iromány szerzőjének arányérzéke olyan, mint egy közúti baleseté. Hirtelen rátörő, grafomán rohama – szakmai szempontból – demagóg agyrém, amelyet utópisztikus ideának is minősíthetnék, amennyiben nem ennek az orwelli légkörrel áthatott Übüországnak a lakója volnék.