Áldott, békés karácsonyt, miniszterelnök úr!

„A felgyülemlett frusztrációkat, sérelmeket, elégedetlenséget, és a mémgyár munkaszüneti napot megszégyenítő izzását szemlélve, egyértelmű, hogy az urizálást minden szavával elutasító, de minden megmozdulásában urizáló politikai elit első számú embere végleg eljátszotta a nép egyszerű fiának hálás szerepével járó elismerést, szimpátiát. Orbán Viktor szájából, vagy Facebook-oldala adminisztrátorának tolmácsolásában már egy egyszerű karácsonyi jókívánság is hiteltelen, és haragot, dühöt vált ki. Lehangoló haragot, dühöt, gyűlöletet, elkeseredést.

Mondhatnám, hogy ezeket az embereket minősíti az, ahogyan a szeretet ünnepén megnyilvánulnak, mondhatnám, hogy borzalmas, hogy emberek karácsony szent estéjén is köpködnek, átkozódnak, szitkozódnak, és szimbolikusan öklöt ráznak. Tulajdonképpen így igaz. És mégsem. Mert ezek az emberek nem tegnap óta mondják, hogy 47 ezerből nem lehet megélni úgy, hogy abból autópálya-matricára és internetadóra is jusson. Hogy vérlázító, hogy miközben évről-évre egyre tömöttebb sorok kígyóznak a Blahán azért a nyomorúságos tál ételért, ezek csak gyarapodnak négyzetméterben, bankszámlában, üzletekben, családi összefogásban. Hogy mélyül a szakadék, a »mi« és a »ti« között, és »ti« nem vagytok hajlandóak ezt meghallani, tudomásul venni.

Úgyhogy az a helyzet, hogy a világ egyéb helyein tiszteletre méltó karácsonyi miniszterelnöki jókívánság Magyarországon morbid és cinikus, ünneprontó beszólássá degradálódott. Nem kívánom, hogy dőljön, gyúljon önre a fa, vagy hogy akassza fel rá dísznek magát! De két nem urizálás között gondolkodjon el a nép karácsonyi jókívánságain! Kicsit késő már, de talán nem teljesen hiábavaló. Áldott, békés karácsonyt, miniszterelnök úr!”