Napjainkban egy ország vezetője három módon tud hatalmon maradni: népszerűsége révén (lásd: Barack Obamát vagy Angéla Merkelt), trükkökkel (lásd: Vlagyimir Putyint vagy a belorusz Lukasenkót) és erőszakkal (lásd Kim Dzsongunt).
„Először is Orbán nevéhez fűződik a nemzeti-populizmus, maffiaállammal kombinált »találmánya« melyet a világon elsőként, Magyarországon vittek tartósan sikerre. Természetesen a »siker« úgy értendő, hogy önmaguk szempontjából és abban a tekintetben, hogy a nép »megkajálta« és bevette az egészet. Mármint azt, hogy ez a rendszer jó. Mindenkinek, vagyis az országnak és a népnek is. És nem csak annak a vékony rétegnek, amelyik kitalálta és bevezette. Nemzeti-populista rendszerek persze léteztek korábban is, de részint nem tudtak tartósan sikeresek lenni (ne feledjük, hogy Orbánék már 1998 óta vagyis 16 éve űzik sikerrel ezt a műfajt) részint nem kombinálódtak maffiaállami berendezkedéssel. Az újdonság tehát a nacionalizmus, a populizmus és az oligarcha maffiaállam sajátos elegyítése. EZT fejlesztették tökélyre és tették működőképessé és ez lett az, ami hosszú időre tönkrevágta országunkat.
A második tényező, ami Orbán történelmi szerepét illeti: hosszú évtizedekre kialakította az új magyar »politikai maffia-arisztokrácia« rétegét. Azt a szűk – bár egyre bővülő - réteget, mely ma sok százmilliós vagyonokat birtokol, és erősen kötődik az Orbán körüli politikai vezetőkhöz. Természetesen ide tartozik a Fidesz első 20 vezetője és az a gazdasági holdudvar (Nyerges, Habony, Simicska, Mészáros birodalmak, meg még akiről nem tudunk) mely holdudvar kizárólagosan részesül az állam nyújtotta kedvezményekben. Ezek a kiválasztott családok szabályos dinasztiákat teremtettek, melyek nagyon hosszú időre megingathatatlan gazdasági pozíciókat kaparintottak meg ebben az országban.
A harmadik szerepe Orbánunknak Magyarország teljes nemzetközi lejáratása, elhiteltelenítése és tekintélyvesztett helyzetbe hozása. Olyasmi ez, ami hosszú-hosszú évtizedekre mocskolja be országunkat, és teszi szinte lehetetlenné nemzetközi megbecsülésünket. Hatása még akkor is meg lesz, amikor Orbán már a múlt elfelejteni kívánt részévé válik és morális környezetszennyezését, unokáink nyögik majd.
Orbán történelmi szerepének negyedik pontja a lakosság végzetes elbutítása. Sokan csak legyintenek erre, pedig egyáltalán nem jelentéktelen dologról van szó. Valaha kiemelkedő képességű nemzetünk érezhetően egy szellemi és morális lejtőre került, ahol a tanulás vagyon és nem képesség kérdése, ahol a szakmunkás képzőkben feleslegesnek tartják a műveltség minimális kialakítását is, ahol a buta szavazó a jó szavazó és ahol az ügyeskedés, lopás és mutyizás dicsőségnek számít. Szándékos folyamat ez, melyet maga a Fidesz-állam gerjeszt minden rendelkezésével.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Természetesen az Origo, a Pesti Srácok és a Mandiner is terítékre került.
Erről Bölöni László beszélt a szegedi háborúellenes gyűlésen.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
A Mészáros Lőrinc részvényeivel bennfentes kereskedő tőzsdespekuláns ma „közönséges bűnözőnek” nevezte Orbán Viktort.
Peter Pellegrini teljes vétót nem ígér, de hamarosan döntést hoz.
Ábrahám Róbert és alkotótársai filmjükben bemutatják az ukrajnai háborúhoz vezető utat, és a kétarcú valóságot is.
