Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
De ha a Fidesz korrupciójáról és nyugatellenességéről már kialakult kép nem volt képes eltántorítani a szavazókat a 2014-es három választáson, akkor mindez okozhatta-e a drámai népszerűségvesztést most?
„Ami érzékelhető változást jelentett - az internetadós tüntetések kezdetétől megfigyelhetően -, az a közvélemény előállításának színterein végbemenő erőteljes és felvállalt fordulat. A szándékos, célzott és kitartó tudatformálás, amely a két témát soha nem látott intenzitással tartotta felszínen. Ehhez kapcsolódott a tüntetések terjedelmes bemutatása - és mint minden közvéleményformálás alapvető eljárása, önbeteljesítő jóslatként a tüntetések ábrázolása olyanként, mint amelyek döntő fordulatot jelentenek a politikában - dacára annak, hogy tudjuk azt, hogy a Milla tüntetéseket létszámban egyik sem múlhatta lényegesen felül. A nyilvánosság formálóinak most sem kellett mást tenni, mint ami egyébként is a teendőjük: létező jelenségeket megfelelő irányban kihangosítani.
Ha minden egyéb tényezőt nagyjából változatlannak látunk (és erre minden okunk megvan), akkor ez a változó lehetett a drámai népszerűségvesztés legfőbb oka. De mit jelent mindez?
Sajtószabadság?
Azt, hogy a magyar politikában eddig is azért érvényesülhetett a Fidesz támogatottsága, mert a közvéleményt formáló hatalmak ezt valamilyen módon lehetővé tették. Tehát a kormánnyal igazán kemény konfrontációt nem vállaltak fel. ?ég akkor is így van ez, ha egy unalmas és szürke »kormánykritika« végig hallható volt.
A másik lehetséges tanulság, hogy a Fidesz újraindított médiaháborúja (médiatörvény) semmilyen döntő győzelmet nem hozott a kormánypárt számára. A közmédia birtoklása, a kereskedelmi televíziókkal szembeni diszkriminatív politikák nem hozták meg a közvélemény alakításának döntő fölényét.”