„L. Simon ugyanis abból indul ki, hogy a politikusok eleve vagyonosan kerülnek a szakmába, így aztán nem kell lopniuk, s nyugodt szívvel szolgálhatják a közjót.
Ebből az következik, hogy L. Simon László azt tartja kívánatosnak, hogy eleve vagyonos emberek legyenek politikusok, mások ne részesülhessenek ilyen kiváltságban, mert a közjó ezt kívánja. Az ilyen gondolatok persze meglehetősen jól illeszkednek a kormány társadalompolitikai elképzeléseibe, de azért mégiscsak több megfontolásra intenénk az államtitkár urat.
Elkél az óvatosság abban a közegben, ahol olyanok veszik körbe (a teljesség igénye nélkül: a miniszterelnök, a házelnök, az államfő, a kancelláriaminiszter, a frakcióvezető), akik életükben nem foglalkoztak mással, csak politikával, és valamilyen rejtélyes úton abból szereztek maguknak vagyont. Persze az idejüket közben nyilván a közjóra fordították.”