Kibe bújt bele az ördög?

Jeszenszky Zsolt egy hosszabb írásban megemlítette, hogy édesapja sajnos sátáni erőket szolgál.

Dárdai nem hazudik, nem terel, arról beszél, ami van.
„Dárdai Pál rém szuggesztív ember. Nem hülye, motivált, oda kell rá figyelni. Sőt: érdemes rá odafigyelni. Ebből az embertípusból egyre kevesebb van Magyarországon, a magyar futballban meg pláne: láttunk max 3-at az elmúlt 30 évben. Dárdai labdarúgóként nem volt egy Messi, de még egy Váczi Zoli se, viszont az akarati tényezőknek csúfolt kötelességtudat terén világbajnoki szinten teljesített, ezért is lett klubikon a berlini Hertha csapatánál. Aztán német ifiedző lett, aztán nemrég ideiglenes magyar szövetségi kapitány.
A magyar nemzeti tizenegy edzőjeként megfelelően teljesített, de nem szenzációsan: ez a jelző akkor lenne használható, ha nyerünk Bukarestben, gurítunk néhányat Feröeren, meg itthon kitömjük a finneket. Nem ez történt, de a magyar szurkolók mégis beleszerettek ebbe az emberbe, ami egyébiránt abszolúte érthető: nem hazudik, nem terel, arról beszél, ami van, és képes a sz@rból kibányászni néhány értékes, újrafelhasználható képződményt.”