Nem indulok

Lassan a 20 ezerhez közelít a támogatók száma, ez egészen váratlan fejlemény, minden várakozásomat messze felülmúlja. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt a figyelmével: lájkolt, megosztott, írt, támogatott vagy akár kritizált. Ha az elején gondolatkísérletnek is tűnt, nem vicc vagy médiahekk volt: tényleg komolyan foglalkoztam az indulás gondolatával. Olyan kampányt képzeltem el, amely megmutatja, hogy lehet másképp viszonyulni a választókhoz, a problémákhoz és a politikai riválisokhoz. Meggyőződésem, hogy a pártoknak nagyon fontos szerepük van egy demokratikus politikai rendszerben, ugyanakkor sem az igazság, sem a jóság nem testesülhet meg kizárólag egyetlen politikai erőben. Mindenhol vannak tisztességes és értékes emberek, hasznos és okos gondolatok, éppen ezért - ha csak egy pár hét erejéig is - szívesen dolgoztam volna egy olyan politikáért, amely a dolgot magát nézi, és nem csak a pártkötődés, hanem a józan ész alapján is hoz döntéseket. Az elmúlt napok eseményei alapján azonban úgy látom, hogy nem a veszprémi választás lesz az a hely, ahol ezt a mintát, ezt a példát meg lehet mutatni. Simicska Lajos indulási szándékának váratlan bejelentésével számomra világossá vált, hogy ez a kampány nem Veszprémről, nem az itt élőkről, de még csak nem is a kormány és az ellenzék átlátható, kívülről is megítélhető viszonyáról szól majd. Közvetve vagy közvetlenül egy olyan mérkőzés színtere lehet ez a választás, amelynek a részleteiről a nyilvánosság szinte semmit sem tud, ugyanakkor a tétje - hatalmi szempontból - mindennél jelentősebb. Mindezt mérlegelve úgy döntöttem, hogy miután ebben a küzdelemben még statisztaként sem kívánok szereplővé válni, most helyesebb a partvonalon kívülről figyelnem a választást.