Így találkoztam az igazi gyűlölettel

„6. Magadban se hivatkozz a tényekre, mert minek

A gyűlöletkampány terjedését pompásan segíti, hogy az én esetemben is a résztvevők parányi töredéke olvasta el akár azt a két posztot is, amikre az egész gyalázkodás alapult. Semmit sem segített, amikor rámutattam, hogy én az ügyben mindent nyíltan megírtam, hiszen a köpködéshez ezeket felesleges volt elolvasni. A tények akkor sem mindig segítenek, ha a gyűlöletkampányban a profi sajtó is részt vesz. Rólam a legaljasabb – hazug címmel nettó hazugságot állító – cikket például az Index írta, konkrétan egy olyan kollégám, akivel végig tök jóban voltam, mármint akkor azt hittem.

7. Egyetlen jó tanácsom van: NE OLVASD TOVÁBB! 

Mit lehet tenni, ha már elindult a verkli? Nem sokat, de egyet igen. Amint világossá vált, hogy mire megy ki a játék, bírd ki, és ne olvasd el, amit neked vagy rólad írnak! Kis kármentés, de ez is valami. Rettenetesen nehéz megállni, és az ember hajlamos azt gondolni, hogy jobb tisztában lenni a dolgokkal, plusz lehetne úgy is, hogy amiről tudunk, de nem néztük meg, azt a fantáziánk irreálisan felnagyítja, és akkor már jobb szembesülni. Hát nem. Karakterre kevesebb gyűlölet = jobb világ. 

Magyarországról meg azt tanultam, hogy a legelkoptatottabb politológustoposzok is lehetnek annyira igazak, hogy kicsinálják az embert. Hihetetlen volt rádöbbenni, hogy ismerős emberek valójában pusztán azért neveznek nagy nyilvánosság előtt gerinctelen, lefizetett, törleszkedő féregnek, mert szóba álltam a Gonosz Másik Oldal képviselőjével, Deutsch Tamással, ráadásul a találkozásunkról olyan posztot írtam, amiből kiderült, hogy a beszélgetésünk normális, kedélyes hangulatban zajlott, előttem egy tányér libalevessel, és nem úgy, hogy a bűneit olvastam fel neki egy papírról, miközben köpködtem. 

Elképesztő volt a saját bőrömön is érezni, hogy ha Magyarországon megsérted a Titkos Törzsi Törvényt, miszerint EZEKKEL A GECIKKEL NEM ÁLLUNK SZÓBA, akkor cuki vicces fiúból egy pillanat alatt leszel ügynök, féreg és áruló. Fantasztikus és a maga módján vicces volt megtapasztalni, hogy elvileg értelmes emberek habzó szájjal tettek úgy, mintha ők kizárólag 100 százalékig bizonyított morális lovagokkal állnának szóba, és mindenki, aki nem így tesz, olyan, mintha Prisztás Józseffel együtt evett volna csecsemőszusit. A legrosszabb tapasztalat meg ez volt: hiába látod át ezt a sok mindent, a végén pont úgy fogsz szenvedni, mintha semmit sem értenél. (...)

Szóval kivételes élmény volt ez a 72 óra, de most már meguntam áldozatnak lenni, elugrom a delláért a Deutschoz, aztán folytatjuk a Cinken, mint eddig!”