„A jó civil ne szegődjön idegen hatalmak zsoldjába azzal, hogy elfogadja a külföldi, nem államilag osztott alapítványok pénzét. Hiszen ezáltal leválik az állami csecsről és legalábbis részlegesen, önállóságra és függetlenségre tesz szert a hatalommal szemben. Ez pedig nagyon veszélyes a kormányra Magyarországra, hiszen ezáltal kevésbé ugrasztható össze a töbi civillel a koncért kevésbé képes képviselni a nemzeti értékeket. Ne keltse külföldön rossz hírét a rezsimnek szeretett hazánknak, ne kürtöljön világgá kellemetlen tényeket holmi kutatási eredményekről. Ne papoljon az emberi jogok megsértéséről az ENSZ-nek, az EU-nak! Ne képezzen homokszemet a fogaskerekek között, ahelyett, hogy motorként nemzetileg együttműködne.
Ha segítene a leszakadóknak, hát nyugodtan megteheti, a mi szívünk sincs kőből. De kezelje őket úgy, mint bűnösöket, erkölcsi tévelygőket, akik legyenek hálásak a kegyelemkenyérért, vagy ha nem, hát legalább húzzák meg magukat. Ne próbálja közösséggé szervezni a deviánsokat, ne bátorítsa őket, hogy ők is emberek, akiknek vannak jogaik. Hiábavaló és lázadó gondolatok elültetése helyett inkább békéltesse meg őket az alávetett sorsukkal, akkor könnyebb lesz nekik.”