„Moszkva megszállt bennünket, míg Brüsszelhez szabadon csatlakoztunk. Moszkva kizsákmányolt minket, Brüsszel pedig bőségesen befektet. Moszkva rendelkezett fölöttünk, Brüsszelben pedig közös döntések résztvevői vagyunk. Elfelejtettük, hogy a szocializmus éveiben a Nyugatról álmodoztunk és oda kívántunk visszatérni? (...)
Kétségtelen, hogy hírünk csúfítása egyrészt tudatos munka olyan körök részéről, akiket sért a magyar kormány gazdaság- és szociálpolitikája vagy akik szívesen törnék meg az ország keresztényihletésű irányvételét. Másrészt azonban nekünk is kell változtatnunk. 1526 óta először fordul elő, hogy nem vagyunk kényszerpályán, hogy nem őrlődünk nagyhatalmak között, hogy választhatunk. Persze jól felfogott érdekeinket védeni kell, ez hozzátartozik a külpolitika lényegéhez. De maradjunk nyitottak, kezet nyújtók, szerződéstisztelők, és tegyük meg mindig az első lépést. A kétes nyilatkozatoknak, a sértődöttségnek véget kell vetni.
Külpolitikánk vezetője új prioritást tűzött ki. Szerinte a külpolitika döntő szerepe nemzetgazdaságunk szolgálata. Senki sem vonja kétségbe, hogy külképviseleteink felelősségei közé tartozik a gazdasági lehetőségek föltárása, a kapcsolatlétesítés, a piacnyitás. Az üzletkötés már a vállalkozók föladata.
Ám a kultúrdiplomácia hasonló fontosságú. Be kell mutatnunk, hogy kik vagyunk, mit alkot(t)unk, miben vagyunk jelesek, miért érdemes hozzánk jönni. Ehhez járulhat a mai kedvezőtlen helyzetben egy olyan intézmény, mely figyeli a rólunk kialakult vélemények alakulását, azokat helyesbíti, argumentál, adatokat szolgáltat, vonzó képet fest, meghív Magyarországra. A tudatos kommunikáció nélkülözhetetlen. Éljünk vele!”