Közszolgálati légvárak

„Az a gyanúm, hogy 2010-ben azt a lépést nem merte megtenni a jogalkotó, hogy egybeolvasztja a teljes közmédiát, pedig nagyon szerette volna. Erre találta ki az MTVA-t, aminek a tejes nevét szerintem az ott dolgozók is mindig a névjegykártyájukról puskázzák. Mindegy is, a lényeg, hogy az MTVA a közmédia lelke és esze, minden döntés és minden pénz rajta folyik keresztül. Egy olyan rendszerben, ahol négy önálló részvénytársaság osztozik a közszolgálati feladatokon és pénzeken, még akár indokolt is egy koordináló szervezet. Az MTVA e szerepnél persze eleve jóval többet kapott, és mindezt úgy, hogy róla lefelejtették a demokratikus mázat, kuratóriumostól és mindenféle testületestől. Az MTVA szép példája a Fidesz világképének: egyszemélyes vezetőjét, sőt még a felügyelő bizottságát is a Médiatanács elnöke nevezi ki és hívja vissza tetszése szerint, aki viszont személyesen a miniszterelnök kegyének köszönheti a székét. Azt nyilvánvaló túlzás lenne állítani, hogy a közmédia minden vagyonáról és alkalmazottjáról maga a miniszterelnök dönt, de az biztos, hogy személyesen bíz meg valakit maga helyett, és senki másnak nem enged beleszólást ezekbe az ügyekbe.

Tegyük fel, hogy az eddigi közmédia-rendszerben volt helye valamiféle MTVA-nak, ha nem is pont ennek. De mi szükség lehet koordinációra egy olyan rendszerben, ahol a közmédia minden tevékenységét egyetlen részvénytársaság végzi? Amely részvénytársaság fölött továbbra is ott díszeleg a Kuratórium meg a Közszolgálati Testület, de amely részvénytársaság pont ugyanakkora mozgástérrel rendelkezik, mint az elődei. Ilyenből tényleg elég egy.

Az MTVA viszont nemcsak megőrzi eddigi erejét, hanem izmosodik is szépen. Eddig legalább arról nem ő döntött, hogy a közmédia feladatainak ellátására szolgáló, a törvényben meghatározott összegű közpénz az egyes közmédia-részvénytársaságok között hogyan oszlik meg. Erre a feladatra a jogalkotó létrehozta a Közszolgálati Költségvetési Tanács nevű testületet, amelynek tagjai a közmédia-részvénytársaságok vezérigazgatói és az MTVA vezérigazgatója, valamint az Állami Számvevőszék egy delegáltja. Amikor az Európai Unió azt várja el, hogy a közmédiában elköltött közpénzeket egy független testület felügyelje, biztosan nem erre a megoldásra gondol. E Tanács működéséről némi pereskedés után annyit sikerült megtudni, hogy a Tanácsnak éppen annyi elképzelése van az általa finanszírozott közszolgálati feladatokról, mint bármely járókelőnek. A dokumentumok tanulsága szerint az ÁSZ delegáltja tett néhány óvatos utalást például a műsorköltségek percalapú meghatározásának szükségességére, de néhány testületi ülés után feladta.

A mostani törvénymódosítás a Közszolgálati Költségvetési Tanácsot megtartja ugyan, de döntéshozóból véleményező testületté butítja. A költségvetésnek a különböző közszolgálati tevékenységek közötti felosztására vonatkozó döntést ezentúl az MTVA hozza, a Tanács legfeljebb kicsit lassíthatja a döntéshozatalt. (…)

A módosítás tehát egyszerre akarja meggyőzni Európát, és végleg kivonni bármilyen kontroll alól a közmédiában elköltött közpénzek ellenőrzését. Az utóbbi célkitűzés elérése nem kétséges. Sajnos az európai döntéshozók meggyőzése sem tűnik nagy feladatnak, ebben már komoly tapasztalata van a kormánynak. Kizárólag az Európai Unió felelőssége, hogy hagyja-e magát hülyére venni.”