„A jogállam legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a demokrácia, halljuk egyre gyakrabban az utóbbi kurdarcán merengő értelmiségtől. Pedig a jogállam éppen olyan mítosz, mint az esőtánc, az istencsászárok vagy éppen maga a demokrácia.
A jogállam koncepciója egyszerű: a törvényt be kell tartani közembernek és miniszternek egyaránt. Az uralkodó réteg csak arra kap felhatalmazást, hogy a szabályokat rögzítse, majd a szabályok döntik el, hogy mit szabad és mit nem. Könnyű lenne ezt az ötletet elintézni azzal, hogy a jog nem tud uralkodni, mivel nincs sem akarata, sem tudata, a jog egy fogalom, a tudatunkban létezik. Uralkodni, irányítani csak emberek tudnak, koncepciók nem. De legyünk most konstruktívabbak, és javítsuk meg az állítást egy kicsit pontosabbra, majd cáfoljuk meg úgy is. (...)
Amit azonban észre kell venni, hogy a jogállam nem ad hozzá semmit a demokráciához, és nem is vesz el belőle. Nem változtatja meg azt, hogy hova tart egy demokratikus társadalom. Esetleg lassíthatja a változást (konkrétan a széthullást). Nézzük meg miért. Amennyiben a törvény és a népszerű vélemény között nincs ellentmondás, az értelmiség szabadon ünnepelheti a jogállamot. Mi történik azonban ha ellentmondás van? Az uralkodó (elnök, országgyűlés) ragaszkodhat a törvényhez, megváltoztathatja azt, vagy pedig egyszerűen nem tartja be.
Mi akadálya van személyre szabott törvényt hozni? Legyen az tényleg személyre szabott, vagy csak egy szűk csoportra. (...)
Hasonlóan feltehető a kérdés, hogy mi akadálya van egyszerűen nem betartani a törvényt? A válasz is ugyanaz: ha ezt felháborodás vagy a választók elpártolása követi, akkor van akadálya. Ellenkező esetben viszont nincs. (...)
Mi történik, ha a hatalom ragaszkodik a törvényhez? Nos, megint csak ugyanaz: ha az emberek ezzel egyetértenek, minden rendben. Ám ha nem értenek egyet, hiába felel az meg a jogállam elveinek, a hatalom legitimációt veszít, és a következő választásokon bajban lehet. (...)
Látható tehát, hogy a jogállam éppen azokban a helyzetekben ad védelmet az önkény ellen, amikor a demokrácia önmagában is elegendő lett volna, és éppen azokban a helyzetekben erőtlen, amikor szembekerül populáris véleménnyel. Így vagy úgy, demokráciában mindig a populáris vélemény győzedelmeskedik.”