A Vida-ügyről adószakmai szemmel

Szerintem ez a „mondjon le Vida Ildikó” kampány a lényegét tekintve az adóhivatalok ellen könnyedén, bármikor felheccelhető tömegek átverése, szimpla politikai porhintés. Mert a tüntetők zöme, ahogyan én a tisztelt ügyfeleim, az egyszerű adózók gondolkodásár ismerem, komolyan azt hiszi, hogy neki személyesen jobb lesz, ha mondjuk visszahoznák az előző elnököt, a Szikora doktort. Holott jól tudható, hogy az adóhivatalnál, ahol cca. 15 ezren dolgoznak, iszonyú nagy a kísértés, amikor csóró közalkalmazott kerül hatalmi helyzetbe komoly vagyonnal rendelkező ügyfelek dolgában.

Mindig, minden országban volt, van és lesz is korrupció az adóhivataloknál, a dolog imént leírt természeténél fogva. Különösen ott - Magyarországon - ahol az éves GDP (cca. 30 ezer milliárd Ft) egyharmadára is szokták saccolni a fekete gazdaság nagyságát. Magyarul, a mostani amerikai módra bármikor, bármelyik időszakban lehetett volna kampányt indítani az aktuális adóhivatali elnök ellen. Főleg aztán így, minden konkrét bizonyíték nélkül. Ahogy azt a balfék Horvát András is tette, aki úgymond „tudományos módszerekkel” mutatta ki azt, amit minden, az adóügyekben kicsit is járatos ember (akik közé a végzettsége, gyakorlata alapján én őt egyáltalán nem számítanám) pontosan tudott. Hogy tudniillik mi folyik az EU-s országok határain ellenőrizetlenül, és főként áfa nélkül ide-oda (sok esetben költségkímélés okán csak papíron) szállítgatott különféle, egyedi azonosításra alkalmatlan tömegárukkal, és ennek nyomán mekkora vagyonokat vágnak zsebre egyesek.És hogy mennyire reménytelen ellenük a harc. Tudok olyan ügyről, ahol a gabonaexportőr egyetlen hónapjának ellenőrzése tárgyában négy éve folyik teljesen eredménytelenül a vizsgálat, most utasította ugyanis a bíróság jogerősen a NAV első fokát új eljárás lefolytatására, vagyis kezdődik elölről az egész cirkusz.

Pedig lenne megoldás, mégpedig az egész EU számára, ahol egyes becslések szerint egy teljes évi magyar GDP nagyságrendjének megfelelő összeget csalnak el az úgynevezett körhinta, vagyis a határokon áfa nélkül megutaztatott áruk módszerével. Az tudniillik, hogy az áfát ott fizetik (és annyit) ahol azt előállítják, annak az országnak a kulcsa szerint, nem pedig ott, ahol az végső felhasználásra kerül, vagyis leginkább az Unió leggazdagabb országaiban. Inkább dögöljön meg a szomszéd tehene, folyjon tovább a csalás, mondják a gazdag országok, de ők nem engednek áfa ügyben. Mert nekik, az ő adómoráljukkal, sokkal régebbi szakmai múlttal rendelkező adóhivatali gyakorlatukkal ennyi csalás is „belefér”.

De az elejére visszatérve: mi történik, ha lemond Vida Ildikó? Talán bizony van ellene bizonyíték, hogy lopott, és a párna cihájából van esély arra, hogy vissza lehet tőle a hiányzó összegeket szerezni? Aligha. Persze, egy új vezetés biztosan lehetne okosabb, ügyesebb is, főleg, ha tudnánk végre konkrétan, hogy mi volt az elődök, azaz Vidáék bűne. De amíg ilyen nem kerül napvilágra, hasznosabb tevékenység, kézzel fogható, alkotó jellegű javaslatok helyett lehet folytatni a hecckampányt, művelőik legnagyobb „dicsőségére”. Ja, és skandálni a kétes szerzői jogi helyzetű „Orbán takarodj”-ot.