„A hagyomány hozta létre a Bibliát. Nem enged a gondolat. Ahogy Jeremiás ott ül az ostromlott városban, egy pöcegödörben, mert prófétai igazságát nem hallgatta el, ő egyedül nem volt a hagyomány része? Mert azt hirdette, hogy a király és nép mondják, de csak mondják, hogy »ez az Úr temploma, ez az Úr temploma«. Ennek ellenére elpusztul a város. Ő egyedül volt a hagyomány? Vagy az, akitől vette az üzenetet, Isten volt a hagyomány?
Amikor Pál, Timóteus, Barnabás vagy Lukács megindulnak az európai kontinens felé az evangélium hirdetésére, mit vittek magukkal? Semmiről nem akarok tudni közöttetek, írja egy helyen Pál, csak Jézus Krisztusról, s róla is, mint megfeszítettről. Ez volt a botrány és szembehelyezkedés. Pál nem a hagyományban, hanem a hagyomány ellenében, sőt azon »kívülre« is bátor volt értelmezni az Írást az athéni areopágoszon. Így tehát maga is része volt csupán a hagyománynak, vagy maga volt a hagyomány? Tehát volt vagy lett?
Egyház nélkül nem hihetünk a Bibliában. De, annak ellenére is. Azon kívülről is. Ha nem így lenne, nem térnének vissza sokan az egyházba. Ez pedig az európai keresztyénség tragédiáját jelentené.
Nem is tudom, miért akad meg a gondolkodás egy-egy ilyen elejtett mondatban? Merthogy minden végül nem az egyház, hanem Isten igazságában méretik meg.”