Ellenzék nélkül – Tüntetni önmagában hiábavaló

„Ahogy a gyakorlatban kiderült, elég volt a többség elcsendesítéséhez az is, hogy a kormányfő a közrádió reggeli műsorában meglebegtette, talán mégsem kell hétszáz forintot fizetni januárban. A Fidesz olcsón megúszta a tüntetéseket, hiszen kétségtelen, hogy a netadóból származó potom húszmilliárdot könnyen pótolják máshonnan. De sem az ellenzéki pártok, sem a civil mozgolódások nem voltak képesek a problémák gyökeréig nyúlni: az EBESZ által is harminchat pontban kifogásolt választások nyomán egy illegitim országgyűlés vezeti az országot. Senki nem világított rá, hogy Magyarországon alapvetően a fékek és az egyensúlyok hiányoznak.

Kell a demokrácia, hogy önkényurat választhassunk – mondtam, de inkább így kéne mondanom: hiába a demokrácia, ha az illiberális. Az elmúlt napok eseményei nem hoztak létre semmilyen civil fórumot és erőt. A napnál is világosabb, hogy minden maradna a régiben egy előrehozott választáson, a kormány lemondása pedig nem esedékes. A tüntetések populáris szólamaitól eltérően a nemzeti konzultáció színtere nem az utca. Hanem egy olyan államszervezet, ahol van értelme a konszenzus fogalmának, ahol működik a fékek és ellensúlyok rendszere. Ahol a liberális demokráciát a polgárok annak elvi, univerzális értékei miatt védik. A kérdés csak az, hogy akad-e olyan új politikai (és nem civil) erő, amely képes morális elvek mentén kormányozni egy amorálissá tett rendszerben és helyreállítani a sosemvolt parlamentáris demokráciát.”