Az utolsó órában

„Az már régóta világos, hogy az érdekérvényesítő erőt jelentősen növelné, ha az 1992-es SZOT-vagyon megosztás által bebetonozott hat konföderáció egyesíteni tudná erejét. Az is világos, hogy a Fidesz csecsein lógó mozgalmárokkal (Liga és Munkástanácsok, illetve azok vezetői) ez nem célszerű. Ráadásul Orbán Viktor kormánya ezen a területen sem tétlenkedett. Egyrészt Gömböshöz méltó határozottsággal csorbította a munkavállalók és a munkavállalói érdekképviselet jogait, másrészt kellően kistafírozta a Ligát ahhoz, hogy felvásárlóként jelenjen meg a piacon. Hírek szerint csak tavaly 2 milliárd forint állami támogatásban részesültek. Így aztán joggal büszkélkedik Gaskó azzal, hogy ők a legdinamikusabban bővülő konföderáció, több mint 100 ezer taggal (mely szám a valóságban lehet, hogy nem haladja meg a 30 ezret).

Csakhogy. Az egyesülést tavaly május elsején elhatározó 3 alapítónak (MSZOSZ, SZEF, Autonómok) szerény becslések szerint is legalább 250 ezer tagja van. Nem vitás, hogy ha megvalósulna az integráció, a legnagyobb és egyben megkerülhetetlen konföderáció jönne létre. (…)

November 21-én tehát lesz egy kongresszus. Annyi bizonyosan tudható, hogy az egyesülés feltételei nem állnak fenn, hiszen miután a SZEF botot nyomott a küllők közé, az Autonómok sem szavazták meg a megszűnésüket. A MaSZSZ elnökség dodonai hangvételű közleménye leginkább a kifejlett Kádár-korszak PB határozatainak stílusjegyeit hordozza magán. Annyi mindenesetre kiderül belőle, hogy az eredeti egyesülési ügyrend nem tartható, de hogy ebből mi következik, azt nem lehet megfejteni.

Márpedig nagyjából három dolog történhet:

1. A SZEF akaratának meghajolva újabb határidőt tűznek ki az egyesülés elé, talán abban a reményben, hogy a szándék megfogalmazásnak centenáriumi ünnepségére talán lesz valami belőle.

2. A kialakult helyzetet figyelembe véve, de az egyesülést akadályozókat színvallásra kényszerítve rövid határidővel újabb kongresszust írnak ki, azzal a szándékkal, hogy addig mindenki rendezze sorait.

3. Elgurul az MSZOSZ és az Autonómok gyógyszere, megalakítják az új konföderációt, aztán a SZEF majd jön, ha jönni akar, de addig is nyitva hagyják a kaput azon tagszervezetei számára, akik integrációt akarnak.

Az elmúlt napokban három ágazati szakszervezet is olyan állásfoglalást tett közzé, melyben a szarakodás abbahagyását és az integráció gyorsítását követelik. Kérdés, hogy az alulról jövő nyomás ebben kimerül vagy épp ellenkezőleg, ettől erősödik.

Az mindenesetre megnyugtató, hogy a már idézett elnökségi állásfoglalás szerint aktuális ügyekkel is foglalkoznia kell a kongresszusnak, mert nincs bérmegállapodás és a jövő évi adóváltozások is a munkavállalók érdekei ellen valók, a közszférában tervezett leépítésekről és a veszélyes munkakörben dolgozók korkedvezményes nyugdíjáról már nem is beszélve.”