A 2015-ös hazai költségvetés konzerválja a mélyszegénységet, növeli az ország egészének gazdasági lemaradását Európától, és tovább mélyíti a magyar társadalmat megosztó szakadékokat.
1. A magyar államháztartás mérete folyamatosan nő, immár a bruttó hazai termék (GDP) 53%-a. Ennél nagyobb költségvetési újraelosztás az Európai Unióban csak Franciaországban van, ahol évek óta stagnál a gazdaság.
2. Ha nincs növekedés, akkor nem lehet a túl magas államadósságból kijönni. Azt ugyanis nem visszafizetni kell, hanem kinőni és közben olcsón refinanszírozni. Hogy a nemzetközi pénzpiacokon nőnek-e a kamatok, az nem Magyarországtól függ. Márpedig ha 2015-ben nőnek, ami elsősorban Amerikában várható, akkor emelkedhetnek a magyar állam adósságszolgálati terhei. Erre vonatkozóan a költségvetés nem tartalmaz sem alternatívát, sem tartalékot.
3. Nem mindegy, hogy az állam milyen típusú adókon keresztül szedi be a kiadásokhoz szükséges forrásokat. A 27%-os ÁFA-kulcs a legmagasabb az egész világon, mégsem jön be elég forgalmiadó-bevétel. Forgalmi adózásnál az a jó, ha kevés kulcs van, amelyek közel állnak egymáshoz. Magyarország ezt is fordítva csinálja: sok kulcs van, és ezek távol vannak egymástól. Ez a korrupció melegágya.
4. A szektorális, büntető jellegű adók - telekomadó, bankadó, tranzakciós illeték, hálózatos infrastruktúrára vonatkozó adók, stb. - aláássák a növekedést és munkahelyeket szüntetnek meg. Ugyanez az egyértelműen negatív hatása van a kormány által előszeretettel szorgalmazott rezsicsökkentésnek.
5. A bankok elszámoltatása a hitelezést fékezi, ami akadályozza a gazdasági növekedést. A devizahitelesek megmentésének hangzatos jelszava alatt az MNB tudatosan rontja a forint árfolyamát, folyamatosan elértékteleníti a lakossági megtakarításokat, csökkenti a hitelezésre rendelkezésre álló belföldi forrásokat, tőkevesztésre kárhoztatja a pénzintézeteket.
6. Az egykulcsos személyi jövedelemadó (SZJA), különösen gyermek-kedvezménnyel kiegészítve elsősorban a magasabb jövedelműeknek kedvez. Tankönyvi tétel, hogy az adózást nem célszerű összekeverni a szociális támogatási rendszerrel. A jövő évi költségvetés éppen ezért igazságtalan, hisz viszonylagosan egyre nagyon terhet ró a szegényekre.
A 2015-ös egyben az óriási pazarlás büdzséje. Hihetetlen pénz megy el az ötszintű közigazgatásra, ami csak arra jó, hogy a különböző szintek egymásnak termelik a munkát. Közben kivonják a forrásokat az oktatásból és az egészségügyből. Azokat a területeket büntetik, amelyek egyértelműen a munkaerő minőségének javítását szolgálnák. Pedig régóta köztudott, hogy versenyképes munkaerő nélkül nincs növekedés.
Ha nem lenne az a több, mint 2000 milliárd forint forrás, amit az Európai Uniótól kapunk, akkor egyetlen fillér sem jutna állami beruházásokra Magyarországon.
Az orbáni gazdaságpolitikai modell, amely a mindenható és egyre nagyobb méretű államtól várja a munkahelyeket, a beruházásokat, a növekedést és a jólétet, egy kicsi, nyersanyag és energiaszegény, teljesen nyitott és felzárkózni kívánó uniós tagországban kudarcra van ítélve.
Előretartalékolt a kormány az év utolsó hónapjaira. A jókora mozgástérből pedig akár a gazdaságélénkítő programokat vagy új beruházásokat is finanszírozhat.
Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni.
A magyar kormányt is dicsérte a dubaji milliárdos.
A valóság megint szembement az ideológiával.
Bécsben hatezernél is több konferenciát rendeznek egy évben, míg hazánk fővárosában nyolcszázat sem. Mit tud Bécs, miben fejlődhet Budapest? Utánajártunk.
Felpörgették az inflációt, elszállt a költségvetés hiánya, leállt a növekedés, a versenyképességet lenullázták a forint árfolyamát összerogyasztották, cserébe loptak sokat.
Megszólalt az ügyben a magyar külügy is, alapos és gyors vizsgálatot követelnek Karim Khan ügyében.
Justin Trudeau bőkezűsége légvédelmi rendszerek képében jelenik meg.
