„Alaposan tévednek az internetadó ellen tüntetők, amikor Orbán Viktort az Internet jelentőségének meg nem értésével, lenézésével vádolják. Ő nagyon is pontosan érti az informatika korának lényegét. (...) A hagyományos média túlnyomó hányadának birtoklása nyilván döntő szerepet játszott a relatív többség megtartásában, de ez az előny könnyen erodálódhat, ha tovább gyorsul az internethasználat terjedése, és egyre szélesebb tömegek tájékozódhatnak a királyi TV helyett szabadon választott forrásból. Az egyre olcsóbbá váló korlátlan internethasználat ugyanis a most bevezetendő 700 forintos többletköltség nélkül a legszegényebbek számára is elérhető közelségbe hozhatta volna a világhálót. És ez nagyon veszélyes, hiszen ők (akik az első számú helyettes szavaival »annyit is érnek«) az orbáni szociálpolitika, az egykulcsos jövedelemadó vesztesei. És ha a Fidesz – már most is csak relatív többségű – támogatottsága tovább erodálódik, akkor már a demokratikus ellenzék további töketlenkedése és megosztása, egyes részeinek megvásárlása és a választási szabályok további buherálása sem lesz elég a hatalom megtartásához. Ezt a veszélyt Orbán Viktor még időben felismerte, és lépett.
De most lépett először? Hamarább is észrevehettük volna, hogy Orbán nagyon is felismerte az informatikában rejlő veszélyt. Volt már olyan lépése, amely a 700 forintos többletköltségnél sokkal nagyobb csapást mért a digitalis írástudás további terjedésére: a nemzeti alaptanterv, amelyben az informatika órák száma a teljes képzési időszakra vetítve a korábbiakhoz képest kevesebb mint felére csökkent, szemben a radikálisan megnövelt kötelező testnevelési óraszámmal, amelyből így átlagban összesen közel tízszer annyi (!) lett mint informatikából. Miért nem tiltakoztunk, és miért nem vonultunk az utcára akkor, amikor ennek felháborító alaptantervnek az ötlete megszületett? Akkor nem vettük észre miről van szó? Nem vettük észre, hogy ez is kik és mi ellen irányul? Ez is a szegényebbeket sújtotta, hiszen az orbáni szociálpolitikai kedvezményezettjei magánórákon pótolhatják a közoktatás hiányát, a tömegekből viszont jobb, ha digitálisan (és talán még hagyományos értelemben is) írástudatlan, de fizikailag erős és engedelmes munkaerőt nevelünk.