„Bár csak egy várost vesztett el, jól látszik, sokkal, de sokkal többet: a legyőzhetetlenség mítoszát bukta el.
Az ózdi eredmény ugyanis azért következett be, mert azt hitte, helyben is (a cigány nemzetiségű szavazók immáron nyílt és minden visszafogottságot nélkülöző utaztatása, lefizetése), országosan is bármit megtehet.
Akármilyen furcsán is hangzik, a Lendvay utcában elhitték a saját propagandájukat: »három választást nyertünk meg idén, az ország mögöttünk áll« mondata mögött ugyanis azt gondolhatták: belefér az állandó kül- és belpolitikai konfrontáció, a korrupció megtűrése, a társadalom ingerküszöbének állandósult kitolása, de legfőképp, az észrevétlenül eluralkodó arrogancia. Egy hónap is elég volt arra, hogy rájöjjünk, rájöjjenek, ez bizony nagyon nincs így. (...)
Ózd egy dolgot bebizonyított: kellő alázattal, szerénységgel, töménytelen mennyiségű munkával, és az ideológia enyhe háttérbe szorításával igen is lehet választást nyerni, igen is lehet kétharmaddal győzni a Fidesz ellenében.”