Válasz egy zöld trollnak

„Az ő gondolatmenetét lekoppintva: a fene sem akar olyan világban élni, ahol sötétedéskor a hátat görbítő kemény napi munka után, egy szál gyertya mellett eszi a család a kását, ahol az asszonyok tucatnyi gyereket szülnek (ha túlélik), de az apák két éves korukig a nevüket sem tartják érdemesnek megtanulni, mert nagy valószínűséggel úgysem érik meg a születésnapjukat. (Könnyű ám akkor utálni a gyógyszeripart és ellenezni a védőoltásokat, amikor körülöttünk mindenki beoltatja a saját kölkét, és így nem kell attól félteni a saját szemünk fényét, hogy elkapja a torokgyíkot, vagy a skarlátot.) Szép dolognak tűnik a nagycsalád, de megkérdezte erről valaki a sokadszülötteket is, akik azért léteztek, hogy saját családot nem alapítva agglegényként, vénlányként szolgálják az elsőszülött örököst és az övéit?

De hagyjuk a csúf múltat, amikor gépek helyett emberek szolgálták a tehetősek kényelmét! Ma sem ott a legrosszabb az élet, ahol magas az egy főre jutó GDP. (…)

Az »Állítsátok le a növekedést!« jelszó valódi jelentése: nehogy már a sok csóró úgy akarjon élni, ahogy én! Áramot, tiszta vizet az afrikaiaknak? Kényelmes otthonokat az ázsiaiaknak? Még mit nem! Képesek volnának konkurenciát támasztani nekünk, így is alig tudjuk exporttámogatásokkal megvédeni tőlük a versenyképtelen mezőgazdaságunkat, még az iparunkat, szolgáltató szektorunkat is fenyegetnék? Innováljunk, legyünk kreatívak a vezető helyünk megőrzésért? Az erőfeszítést igényelne. Pusztuljon csak a sok fekete, sárga kölyök tiszta víz, hűtve tárolt élelmiszer, gyógyszerek nélkül! Terjedjen csak a fertőzés a zsúfolt kis lakásokban élők között! Egy-egy éhínség is belefér, tiltsuk a GMO élelmiszert, mert még jóllaknának és veszélyeztetnék az elért pozícióinkat.

Hiszem, hogy mi, akik a vállalkozásban, a szabad kezdeményezésben, a folyamatos technikai és társadalmi innovációban látjuk a jövőt, semmivel sem vagyunk rosszabbak a sötétzöldeknél. Nem vagyunk azonban olyan nagyképűek, hogy azt higgyük: mi formálhatjuk a bolygónk ökoszisztémáját. Szerintünk az jóval nagyobb és bonyolultabb rendszer annál, járja a saját fejlődési útját, aminek mi csak része vagyunk. A mi dolgunk az, hogy alkalmazkodjunk hozzá és változásaihoz.

És erre nem az állami szabályozás, rendeletek, tiltások rendszere lesz alkalmas, hanem az alkotó ember, aki megtalálja a felmerülő – az előre látható – problémákra a megoldást. Ha hagyják. Ha nem, akkor van egy újabb megoldandó problémánk. Azzal is foglalkoznunk kell.”