​Hogy is állunk akkor a kitiltási botránnyal?

„Az ügy megmagyarázhatatlan balfácánja a Századvég Alapítvány. Ha nem robbantják ki az egész botrányt a saját lapjukban, a Napi Gazdaságban íratott, dezinformációgyanús cikkel, a kutya nem gondolná, hogy ők kapták volna a korrupciós pénzt. Így viszont sikerült ezt a hamis látszatot kelteniük saját maguk ellen, pedig soha senki nem publikált semmilyen erre vonatkozó bizonyítékot. Ekkora PR-öntökönszúrást ritkán látni. 

Mi lesz most? 

Ezt a hóhér tudja. Az biztosnak néz ki, hogy a kormánynak kell valami B-terv, mert az első napok időhúzós-altatós taktikája az amerikaiak elszántsága miatt nem fog bejönni. Vagyis a hazai sajtóban működhet a kifárasztás, de ez azért nagyobb üggyé fújódott annál, hogy ennyivel le lehessen tudni. Ha a Századvég tényleg érintett lenne, papírforma szerint biztosan soha nem lesz rendes nyomozás. Ez egyben lehetőség is, hogy a kormány leoltsa a huhogókat, és pártatlan nyomozás végén az igazságszolgáltatás kezére adja a bűnösöket, ha vannak. 

Valamit lépniük kell. Ez az ügy a hazai médiában a legfanatikusabb híveiknek talán eladható újabb Magyarország elleni támadásként, erősítve az ostromlottvár-tudatot. De az a baj, hogy a Fidesz-kormányt nem a mindennel megetethető rajongói, hanem az EU és a világgazdaság szereplőinek tőkeelhelyzései tartják hatalmon. A világ szemében pedig ez rettentően kínos eset. 

Ez a botrány emiatt igazi, Medgyessy Péter-i értelemben vett útelágaözkodás: a Fidesznek el kell döntenie, hogy alapvetően a szabad, liberális világgal tart-e (ebben az esetben terelés helyett érdemi vizsgálatot indít, amit záros időn belül be is fejez), vagy gyorsan még mélyebbre fúrja magát Vlagyimir Putyin segg alakú pénztárcájában. 

A jó hír az, hogy egyelőre abszolúte van választási lehetőség!”