Egy vereség margójára

„Vegyük sorra azokat a tényeket, melyek elfogadása és elemzése nélkül semmilyen esély nincs arra, hogy a jövőben az ellenzék megszorongassa az Orbán Viktor vezette kormánypártot. Először is meg kell érteni, hogy a választók, a magyar polgárok nagy része kimondottan kedveli Orbán Viktort. Tisztelettudó, családos, öt gyereket nevelő ember, aki már bejárta a kudarcok völgyét és felért a siker magaslatára, anélkül, hogy egy keserű, arrogáns, másokat lenéző emberré vált volna. Természetesen lehet akár totális mértékben is nem egyetérteni politikai irányvonalával, de a választók mindig elsősorban az embert választják. Politikai hovatartozásukat valamely oldal emblematikus alakja rendkívüli módon befolyásolja. Példaként említhetném Ronald Reagan volt amerikai elnököt, akinek konzervatív politikai elveivel sokan nem értettek egyet, de a kaliforniai és később az amerikai választók újra és újra megválasztották kormányzóvá, és később elnökké, mert kedvelték és tisztelték mint embert. Ráadásul látni kell, hogy a választók többsége nem Szent Johannát szeretné látni miniszterelnöknek, hanem egy hathatósan kormányzó, céljait megnevező és azokat elérő embert.

Másodszor, a választópolgárok nagy része nem tud azonosulni az „ellenzék” fogalommal. Az emberek valamiben hinni szeretnek, és nem csak egyszerűen meggátolni egy más elképzelés kivitelezését. Ezért véleményem szerint lényegesen könnyebb híveket toborozni mondjuk az MSZP-nek, mint „a demokratikus ellenzéknek”. Az egyik egy párt, amely elméletileg valamilyen programért dolgozik, a másik egy ismeretlen tömeg, amelynek egyetlen kimondott célja a Fidesz által felépített kormányzat lerombolása. A választók nem szeretik a rombolókat, különösen akkor nem, amikor a regnáló hatalom kézzelfogható pozitív elemekkel is tud kampányolni. S azután tegyük fel magunknak a kérdést: van-e olyan magyar szavazó, aki tiszta szívvel tudja támogatni a magát konzervatívként definiáló Bokros Lajos fémjelezte összefogást, melyben az antikapitalista Szanyi Tibor, a milliárdos neoliberalista Gyurcsány Ferenc, és az atomenergiát szélerőművekkel kiváltani kívánó »újvilági« politikusok is részt vesznek? (…)

Ötödször, végleg el kell felejteni azt a badarságot, hogy a »civilek« – akiket én álcivileknek tartok – fogják majd újraéleszteni a jelenlegi magyar kormánypolitika ellenzékét. A legnagyobb tapasztalat a civilekkel kapcsolatban az Egyesült Államokban van. Rákos kisgyerekek, terhes anyák, boldogtalan költők, hajléktalanok, afgán menekültek, kóbor kutyák és sok más kaszt mind a civil szervezetek által támogatott és felkarolt csapatok közé tartozik. Magyarországon a »civilek« feladatát, jelentőségét és küldetését teljesen félremagyarázzák. Azok a képződmények, amelyek politikai pártokat támogatnak vagy ezekhez pénzeket juttatnak, nem civilek. Semmi bajom nincs velük, de ha a politika csatamezejére lépnek, akkor ugyanolyan elbírálást és kritikát kell elfogadniuk, mintha politikai pártok lennének.”