Gólyatábori kollektív bűnösség

„Ugyanakkor az egész ügynek a kezelése és az a téves irány, amibe a közbeszéd fordult, nem csak a gólyákat érinti. Feltételezhetően nem minden hökös tudott az ügyről, hiszen ez a vezetésnek nem lett volt érdeke. Nem beszélve más szervezetekről, akik ugyanúgy részt vettek a gólyatábor szervezésében, teljesen ingyen, szabadidejüket feláldozva és rengeteg munkát mögé téve azért, hogy az egyetemre kerülöknek egy sokrétű és eseménydús hetet hozzanak össze. Ezeknek az embereknek a munkája nem hogy megkérdőjeleződik most, hanem a kollektív bűnösség kimondásával a társadalmi megvetés zúdul rájuk.

Az, hogy most két eset kiderült, biztos jele annak, hogy több is történt az ország gólyatáboraiban. De csak azért, mert jelenleg erre fókuszálnak az ügyek, még nem szabad tévesen oda kanyarodnia a diskurzusnak, hogy ez a gólyatáborok sajátos hangulatának a következménye; inkább észre kéne venni, hogy ez egy sokkal jelentősebb társadalmi problémának a csúcsa, mint azt korábban gondoltuk volna.

Ehelyett arra kéne fókuszálni, hogy egy esetleges szexuális erőszaknál az arról tudó szervezők ne akarják eltussolni az ügyet, az egyetemi és HÖOK-os vezetésnek inkább arra kéne törekednie, hogy ne legyen adott esetben más rejtegetni valójuk a kari hökösöknek, ami miatt nem akarnak botrányt. Illetve jó lenne valódi felelősöket találni, hiszen a korábban napvilágra került esettel kapcsolatban sem lehetett hallani azóta semmit a vizsgálatról, ami jóeséllyel szépen csöndben elfelejtődött volna. Ezen felül a társadalom tagjainak részéről sem ártana megkülönböztetni a szexuális erőszakot azoktól a saját nyugalmukat stilisztikailag megzavaró szavaktól, melyek egyébként csupán azt a tevékenységet írják le, amit otthon jó esetben maguk is folytatnak, sőt, a gyerekeik is.”