Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Azt álmodtam, hogy feltámadt Krassó György, aki régi rabtársával, Wittner Máriával beszélget a Szabadság-téri új tényemlékmű, a német megszállás szoborkompozíciója előtt.
1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt, most 25 éve. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Erről kérdeztünk magyar véleményformálókat, publicistákat Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban.
*
Képzelt párbeszéd Krassó György és Wittner Mária között 2014. október 23-án
Lovas István írása.
„Megfogadtam, ha élve kikerülök, akkor azokat az embereket, - Erdős, Vásárhelyi, Bauer, Pető, Décsi -, akik részesei és okozói voltak a letartóztatásomnak és megveretésemnek, bármilyen módon, de megölöm.” (Kiss József: ÁVO-s voltam, ÁVO-sok vertek…ISBN 0 958818479. Fairfield, N.S.W. Ausztrália. 1996. 109. oldal.)
„Itt egypárti diktatúra van.” (Naponta többször elhangzó balliberális véleményformálói és betelefonálói zsolozsma a Klubrádió nevű „világhírű” gettórádióban is.)
Azt álmodtam, hogy feltámadt Krassó György, aki régi rabtársával, Wittner Máriával beszélget a Szabadság-téri új tényemlékmű, a német megszállás szoborkompozíciója előtt. (Fiatalabbaknak: Krassó György hat évet töltött az ’56-os forradalom után a börtönben úgy, hogy bátorságával még ott is kitűnt rabtársai közül. Wittner Máriát azért ítélték első fokon halálra, mert részt vett e szabadságharcban, amely ellen a mai Németország ünnepelt hőse, Horn Gyula, Magyarország későbbi, szabadon választott miniszterelnöke emelte fel géppisztolyát.)
Az 1991-ben meghalt Krassó megkérdezi Wittner Máriát, hogy tart-e még az 1990-ben megkezdődött szabadság kora? „Igen”, feleli Wittner, aki két cikluson át a Fidesz országgyűlési képviselője is volt.
Krassó, rámutatva a német megszállást ábrázoló emlékműre, azt kérdezi: „Mik ezek a kövek, képek, óriástükör és feliratok a szobor körül?”
Wittner: A volt SZDSZ holdudvara tiltakozik a megszállás ábrázoló szobor ellen.
Krassó: A rendőrség nem takaríttatja el a hulladékot?
Wittner: Nem.
Krassó: Akkor most kiteszek egy molinót szembe, a szovjet felszabadítást hazudó emlékmű elé azzal a felirattal, hogy „Hétszázezer magyar deportálása felszabadítás? Le a hazugság obeliszkjével!” Vagy az amerikai nagykövetséget körülvevő guantánamói ketrec elé egy olyan feliratot, hogy „Ne hallgassátok le a világot!”
Wittner: Gyuri ne tedd, mert Pintérék itt álló rendőrei azonnal elvisznek. Eleget voltál már rendőrségen korábban is.
Krassó: Az előbb azt mondtad, hogy szabadság van. Pintér talán kommunista, hogy ennyire védi a szovjet és az amerikai hazugságot?
Wittner: Nem. Ő a Fidesz-kormány belügyminisztere.
Krassó: Nem értem. És ezt az emberek tűrik, hogy csak főkomcsiul – mint Kádár alatt – és SZDSZ-ül lehetett pofázni? Mi van itt, diktatúra?
Wittner: Gyuri, ez bonyolult. Üljünk be kávézni itt a sarkon, a La Plazában, és ott elmagyarázok neked mindent. Persze bizalmasan.
Krassó: Jó. Egyébként mi van Bauerrel? Leszámolt vele Kiss?
Wittner: Nem, mert Magyarország jogállam. Semmi baja nem lett. Haláláig Eörsi Mátyás ügyvédi irodájának társa volt. Fia egy Demokratikus Koalíció nevű neoliberális pártban politizál. És őt is az egypártrendszerű diktatúrára emlékezteti a mai politikai berendezkedés.
Krassó: A minap a tévén láttam, hogy Bánó rákérdezett Osztolykánnál egy majdnem lincselési ügy kapcsán arra, hogy a cigánylélek ilyen-e. A médiahatóság megbünteti majd az ATV-t?
Wittner: Nem fogja.
Krassó: És ha egy jobboldali tévé Magyarország külföldi áztatásakor Heller Ágnestől hasonlóan kérdezne – mutatis mutandis?
Wittner: Akkor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság komoly pénzbüntetést szabna ki.
Krassó: Mi van itt, Mari, egypárti diktatúra?
Wittner: Gyuri, menjünk már kávézni! Tiszta Rip Van Winkle lettél: mint neki is, egy kicsit még tájékozódnod kell ahhoz, hogy megértsd, mi történik ma egy olyan hosszú alvás után, mint a tied!
Krassó: Mari, azért már két hete felébredtem. El is repültem külföldre, ahol éppen Fischer Iván Vörös tehén című operáját adták elő arról, hogy a magyarok – így, a magyarok – milyen antiszemiták. Fischer és zenekara a szabad piacról fedezi a működését?
Wittner: Nem, Gyuri, több száz milliót kap ő és zenekara a kormánytól.
Krassó: Én azt hittem, az ilyen operák vagy Kertész Ákos „moslékzabáló magyarjai”, a Klubrádió műsoraiban a magyarok óránként többszöri kollektív alázása önmagukban és bármely más néphez viszonyítva olyan rasszista, egy egész népet megbélyegző szövegek, ami miatt nemhogy dotálnák a fajgyalázókat, ingyen adnak frekvenciákat, de letartóztatnak embereket. Onnan gondoltam ezt, hogy most, a napokban letartóztattak és kitoloncoltak egy amerikait, akiről még nem is tudták, mit fog mondani egy Budapestre tervezett, de betiltott konferencián. Most akkor itt egypárti diktatúra van vagy nincs?
Wittner: Gyurikám, most már tényleg menjünk kávézni!
Krassó: Mondd, Mari, visszatekintve, megérte, hogy ennyit szenvedtünk? Egyik diktatúrából a másikba kerültünk?
Wittner: Ismerlek. Tudom, hogy te sem a haszonelvűség elve alapján döntesz, most sem. Ha mindezt már akkor tudtuk volna, ugyanazt tennénk. Éljen a szabadság!
Krassó: Azért, hogy az tényleg éljen, a kávézás után kiteszem a molinókat. Ha ’56-ban nem féltem, most végleg nem fogok!
Deus ex machina, égi hangként: Gyuri, ne tedd!