„A dilemma azért óriási. Mert nem csak arról van itt már szó, hogy megváltoztak a normák, hanem arról is, hogy az új normák sokszor úgy tűnnek fel, vagy tüntetik fel magukat, néha egyébként eléggé agresszív módon, mint egyedüli normák, minek következtében az egyház tűnik fel abnormálisnak, anakronisztikusnak, csak mert következetesen védeni merészeli elvi álláspontját. Egy ilyen történetet szívesen ajánlok az olvasó figyelmébe. Igen tanulságos.
Azt hiszem, ez az a nyomás, amelyet a Püspöki Szinódus is érzékelt, s ez az érzékenység nagyon is jól illik Ferenc pápa gondolkodásába, aki hihetetlenül jó kommunikatív érzékkel reagál a kihívásokra. Ugyanakkor ez a bátor kommunikáció nem kockázatmentes.
A normák megváltozásának szinte ellenállhatatlan jellegét az mutatja a legjobban, ahogyan az a magától értetődőség erejével észrevétlenül beszivárog a keresztyénségbe is, megoldhatatlan dilemmává alakítva a keresztyén erkölcs és a mai moralitás szembenállását. Más szóval, óriási az a társadalmi nyomás, amely az egyházra nehezedik, mintegy követelve, hogy az egyház ne legyen már ennyire korlátolt, dogmatikus és doktriner, s ha szeretetről papol, akkor értse meg az embereket.